Iraki munkások egy közeli mecset renoválása során kitöröltek egy ősi héber feliratot Ezékiel próféta állítólagos sírjáról – adta hírül január 24-én az izraeli hadsereg rádiója. A Bagdadtól délre fekvő faluban, Al Kilfben található sírt zsidók, keresztények és muzulmánok egyaránt fel szokták keresni. Smuél Morre, a Héber Egyetem bagdadi születésű professzora azt állítja: a kár, amit a babiloni zsidók legszentebb helyén okoztak, helyrehozhatatlan. „Vannak muszlimok, akik megkísérlik elfeledtetni a sír zsidó jellegét” — nyilatkozta az Army Radio-nak. Irakiak azt állítják, a kárt véletlenül okozták szakképzetlen munkások. Morre professzor azonban szkeptikus: „Kértem az UNESCO-t, felügyeljék a mecset renoválását és biztosítsák, hogy ne egyszerű munkások, hanem szakképzett emberek végezzék azt”. Az Army Radio szerint az iraki kormány cáfolta a vádat, hogy a kárt szándékosan okozták volna, és biztosította, hogy a zsidó helyszínek jelentősek a turizmus szempontjából. A kár tehát az iraki kormány érdekeit is sérti.
A belső falain héber feliratokkal ékesített mauzóleum — az iraki zsidók legszentebb helye — valószínűleg a kalifátus korából származik, mindenesetre már a 12. században Jehojákin (Károli: Joákin) király művének tartották, aki a hagyomány szerint akkor emelte azt, amikor kiszabadult Evil-Merodák börtönéből (ld. 2Kir 25:27). Az itt talált Tóra-tekercs állítólag a próféta kézírása, ugyanígy az örökmécsest is ő gyújtotta meg — tisztelői szerint. A mauzóleumhoz további hiedelmek fűződtek, mint például hogy ha valaki az itt elhelyezett értéktárgyakat megkísérelte ellopni, azonnal megbetegedett, ezért rengetegen hordták kincseiket erre a biztonságosnak tekintett helyre. A Sátorok ünnepe alkalmával több ezer zarándok érkezett ide a régi időkben. Jelentősége különösen az Abbászidák alatt nőtt meg, amikor az iszlám országokban élő zsidók a babilóniai zsidók vezetése alatt egyesültek. Ez azonban a muzulmánok irigységét váltotta ki. Egyes muszlim írók a Koránban szereplő „titokzatos és ellentmondásos” Dhu-al-Kifl prófétának tulajdonították a sírt. A 14. században a mongol szultán, Öljeitü alatt a muszlimok hatalmukba kerítették a sír mellett álló zsinagógát, és muszlim imaházzá alakították. Öljeitü egy mecset építésébe is belekezdett, ami azóta romba dőlt, csupán a minaret áll a mai napig. Viszontagságos évszázadok után a zsidók az 1840-es években szerezték vissza a zsinagógát és a sír fölötti ellenőrzés jogát, attól fogva rövid megszakításoktól eltekintve az épület egészen 1951-ig zsidó kézben volt, amikor is a zsidók elhagyták Kifl-t ahhoz a több mint egymillió hittársukhoz hasonlóan, akik az elmúlt fél évszázadban menekültek el önként vagy kényszerből azokból az arab országokból, ahol ősidők óta diaszpórában éltek. (A felső fényképfelvétel 1932-ben készült.)

Január 13-án jelent meg az 
A torontói Royal Ontaro Museumban 2009. június 27. és 2010. január 3. között volt látható a „Holt-tengeri tekercsek: szavak, amelyek megváltoztatták a világot” (
Közismert tény, hogy az első Holt-tengeri tekercseket egy beduin pásztorfiú találta meg 1947-ben egy Hirbet Qumran nevű romtelepülés közelében. A tudományos feltárásokat kezdetben az a
Az ókori Egyiptom uralkodói számára mindig kézenfekvő volt a Kanaán/Izrael földje felé való terjeszkedés. Az Izraelita Királyság kettéoszlása (Kr. e. 931) után Sesonk fáraó (Kr. e. 945–924) rögvest nekitámadt a déli királyságnak, még Jeruzsálemet és a Templomot is sikerült kirabolnia (1Kir 14:25–26; 2Krón 12:2–9). A hadjárat azonban csak múló felvillanás volt — a harmadik átmeneti korban Egyiptom darabokra hullt. A Kr. e. 8. századra az Egyiptomtól délre fekvő rivális királyság, Kús (másnéven Núbia, zömmel a mai Szudán területén) olyannyira megerősödött, hogy egyik uralkodója, Peye elfoglalta Thébát és megalapította a XXV. dinasztiát. A núbiai (kúsita) fáraók megpróbálták az ősi egyiptomi szokásokat a sajátjukéval vegyíteni. Szudánban piramisokat is építettek, pedig ezt a szokást Egyiptom fáraói akkor már közel 800 éve nem gyakorolták. Peye utódai, közöttük a XXV. dinasztiába tartozó Taharka (a héber Bibliában Tirháka) a levantei térség felé is igen agresszív politikát folytattak. Ennek egyenes következménye viszont az volt, hogy összeütközésbe kerültek az ugyanitt terjeszkedő asszír birodalommal. Ebben az időszakban került Taharka (Kr. e. 690–664) a Biblia látóterébe, miután Ezékiás júdeai király szövetségre lépett vele az asszírok ellen.
Taharkának, a kúsita fáraónak most egy monumentális szobra került elő mélyen Szudán területén, Dangeilben. A lelőhely a Nílus ötödik kataraktájánál, kb. 350 km-re a szudáni fővárostól, Karthumtól északkeletre fekszik. Taharka idejében egy település volt itt, de ennek elég csekély részét tárták fel eddig. A Dangeilben eddig talált leletek többsége a Meroé Királyság idejéből (Kr. e. 3.—Kr. u. 3. század) származik. A monumentális szoborlelet mellett két másik szobortöredék is előkerült: az egyik Senkamaniskent, a másik Aspeltát, Taharka utódait ábrázolja (alsó képünkön). Ezek a királyok azonban már csak a mai Szudán területén uralkodtak. A feltárásokat a szudáni Régiségek és Múzeumok Nemzeti Testülete (National Corporation for Antiquities and Museums) folytatja, helyi részről Dr. Salah Eldin Mohamed Ahmed vezetésével, az ásatások helyettes vezetője Dr. Julie Anderson (British Museum). Dr. Anderson megerősítette, hogy soha korábban ilyen mélyen Egyiptomtól délre nem került elő fáraószobor. „Ez az egyik oka annak, hogy egy izgalmas és érdekes lelettel van dolgunk” — nyilatkozta a régésznő. A szobor valóban monumentális: „Ez a királyi hatalom szimbóluma” — mondta Anderson. Ez azt is jelzi egyben, hogy Dangeil valaha „jelentős királyi város” lehetett. A gránitból készült szobor több mint egy tonnát nyom, teljes magassága valaha (a hiányzó fejjel együtt) kb. 2,6 méter lehetett. A három fáraószobrot még az ókorban szándékosan darabokra zúzták. Ennek oka egyelőre nem ismert, mindenesetre „jóval Taharka után” következhetett be.
Gershon Galil, a Haifai Egyetem Bibliai Tudományok Tanszékének professzora most előállt a felirat teljes megfejtésével. A szöveg keletkezését a 10. századra, pontosabban Dávid király uralkodásának korára teszi. A felirat nyelve óhéber, s ez egyben a héber írás legelső emléke, amely megelőzi a „Gezer kalendárium” néven ismert feliratos emléket. A 15 x 16,5 cm-es, trapéz alakú cserépdarabra tintával írták az óhéber szöveget, amelynek valódi jelentőségét bibliai vonatkozásai adják. Galil professzor szerint: „A szöveg a rabszolgákkal, özvegyekkel és árvákkal kapcsolatos társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Olyan igéket használ, amelyek a héberben találhatók meg, pl. 'ászá (tette) és 'ábad (csinálta), ezeket a szavakat csak elvétve találjuk meg a környező népek nyelveiben. A szövegben előforduló egyes szavak, mint pl. az