Január 13-án jelent meg az interneten, hogy izraeli régészek Betlehemben megtalálták az „évszázad legszenzációsabb” leletét: egy cseréplevelet (osztrakont), amelyet maga Dávid fogalmazott anyukájának, közvetlenül Góliát legyőzése után. Dr. Eilat Mezimah, a feltárás egyik vezetője azt állítja: a páratlan lelet nem csupán Dávid, hanem Góliát, az óriás történelmi létezését is bizonyítja. Véleménye szerint a modern Izrael istenadta legitimitását is alátámasztja az a mondat, amely szerint Dávid az Egyiptomtól Babilonig terjedő területen szándékozik uralkodni. A hatsoros szöveget tintával írták egy cserépdarabra. Dr. Benny Bar Throom, az ásatás másik vezetője „Dávid idejére” datálja. Az első sor tartalmazza a feladót: „Dávid, Isai fia”; a címzett: „anyám”. Dr. Mezimah rámutatott, hogy a címzés bensőséges hangvétele egybecseng azzal, ahogyan a Biblia Dávidot bemutatja, aki nagy szeretettel és odaadással volt a környezetében lévők felé. A következő sorok beszámolnak Dávidnak a hírhedt filiszteus terrorista fölött aratott győzelméről: valószínűnek látszik, hogy az üzenet nem sokkal a párbaj után íródott. Az osztrakon legfontosabb szakasza így szól: „Micsoda nagy nap! Megöltem Góliátot, az óriást. Most király leszek egész Izrael fölött, Egyiptom patakjától az Euphratész folyóig.” „A kedves levél, melyet anyukájának írt haza, azt a Tóra-tisztelő gyermeki ragaszkodást tükrözi, melyet el is várunk az ifjú Dávid királytól. Ez teljes mértékben egybevág azzal a képpel, amelyeket a Biblia alapján alkothatunk Dávidról” — jegyezte meg Mezimah. — „Ez a magas fokú erkölcsiség teljesen hiányzik az Izraellel szomszédos népeknél ebben az időszakban” — fűzte hozzá a kutató. Az osztrakon hátoldalán egy alef betű látható, valamint egy bét, egy hé és egy tav. Noha ez esetben nehéz a szöveget helyreállítani, Bar Throom úgy hiszi, hogy egy rövid, első személyű igével kezdődő megjegyzés lehetett: mint például: „[Nemsokára otthon] vacsorázom, mami!” — „Ilyen derék, hűséges fiú volt ez a Dávid!” — tette hozzá Mezimah. Az Egyesült Államok-beli Ószövetség-kutatók reakciója általánosan pozitív volt a lelettel kapcsolatban. James Digmore, a Dallasi Lelkészképző Intézet (Dallas Theological Seminary) professzora úgy nyilatkozott, hogy a Betlehemi Osztrakon „a század régészeti lelete”. A felettébb szkeptikus tudósokról, akik „csak bajt akarnak csinálni” a bibliai igazságok tagadásával (vagyis az úgynevezett minimalistákról), ennyit jegyzett meg a kutató: „Úgy tűnik, a minimalizmus megkapta a kegyelemdöfést”. A professzor szerint nagyon is lehetséges, hogy a bibliai beszámoló az első számú szemtanú, Dávid tollából származik — vagyis évszázadokkal korábbról, mint ahogy azt a kritikusok feltételezték. Digmore reménysége szerint az utóbbiak kénytelenek lesznek ezután a hangnemükön változtatni.

Tovább dúl a régészeti háború a Biblia körül! (Ehhez háttérként lásd Ásatás és áskálódás című kiemelt témánkat.) Az utóbbi időben több olyan lelet is előkerült, amelyet fundamentalista oldalon a Biblia hitelességének alátámasztására használtak fel, így a „minimalisták” oldaláról is várható volt az ellentámadás. Magánvéleményem, hogy az első pillantásra durva hamisítványnak látszó Betlehemi Osztrakonhoz az ötletet a most megfejtett Qirbet Kheiyafa-i osztrakon adta: nemcsak a cserép alakja, hanem a betűk formája is megszólalásig hasonlít egymásra. Nem nehéz a szövegben a szatíra elemeit felfedezni: Dr. Eilat Mezimah (róla semmit nem tudni) valószínűleg a Dávid Városának ásatásával magát exponáló Eilat Mazarról kapta nevét, Dr Benny Bar Throom pedig az Amnon Ben Tor nevű ismert izraeli régész nevére hajaz. Dallas Theological Seminary ugyan létezik de Digmore nevű professzor nincs a tanárok között; a beszédes nevet viszont elég lefordítani: „Áss többet!” És természetesen maga a szöveg is erősen szatirikus, akár egy zsidó viccgyűjtemény mintadarabja is lehetne.