Néhány hete adtunk hírt arról, hogy egy izraeli tudós megfejtette az utóbb évtized legjelentősebb epigráfiai leletét, az úgynevezett Khirbet Qeiyafa-i osztrakont (A legősibb héber nyelvemlék). Azóta, hogy a megfejtés 2010. január 10-én megjelent a Haifai Egyetem Kommunikációs és Médiakapcsolatok website-ján, számos kritika érte — nem annyira a megfejtést, mint inkább a megfejtő, Gershon Galil (Haifai Egyetem) személyét. Az olvasattal kapcsolatos kérdéseket egyébként nagyszerűen összefoglalja epigráfiai blogján Christopher Rollston, ezt ajánlom mindazoknak, akiket maga a héber szöveg és annak lehetséges olvasatai érdekelnek.  A Khirbet Qeiyafa települést ásató régészek, akik a jeruzsálemi Héber Egyetem kutatói és tanárai, főként etikai alapon támadják Galilt — honlapjukon egyébként remek naplót vezetnek az osztrakonnal kapcsolatos minden eseményről, ill. bibliográfiát is találhat itt az érdeklődő. Az sem érdektelen ugyanakkor, hogy tudóscsoport nem „megfejtésnek”, hanem „spekulatív rekonstrukciónak” titulálja Galil munkáját (képünkön Galil rajza látható a kiegészítésekkel), és ezzel az oldalvágással fejezi be nyílt levelét: „Ön a saját rekonstrukciója alapján, egyebek mellett, a Biblia keletkezésének idejéről is következtetést von le. Vajon módszertanilag tudományosnak hangzik ez?” (On the basis of your own reconstruction, you draw conclusions, among others, about when the Bible was written. Does this sound like a scientific methodology?) A Christianity Today on-line magazinban Gordon Govier készített interjúkat ismert és kevésbé ismert tudósokkal (Seth Sanders, James Hoffmeier, Chris Rollston, William Schniedewind, Aren Maier) hogyan látják az osztrakon jelentőségét a bibliatudományokban. A PalArch’s Journal of Archaeology of Egypt/Egyptology holland régészeti folyóirat is feltette az internetre Gregory Bearman és William A. Christens-Barry „Spectral Imaging of Ostraca” című cikkét. A tanulmányban Khirbet Qeiyafa-i osztrakon spektroszkópos elemzése mellett kitűnő minőségű fotók is találhatók (pdf formátumban).