2008. szeptember 20-án adtunk hírt A legősibb héber írás című bejegyzésünkben egy különleges, de akkor még meg nem fejtett osztrakonról:

A jeruzsálemi Héber Egyetem régészei most a Kr. e. 10. században virágzó Elah-erődben (mai arab nevén Khirbet Qeiyafa) találtak egy érdekes osztrakont, amely lehet, hogy átírja a héber írás keletkezéséről eddig vallott elméleteket. A kapu padlózatán felfedezett 15 x 15 cm-es osztrakonon egy fekete vonalakkal egymástól elválasztott öt soros proto-kananáni írást találtak, amelyet a Gezeri kalendáriumnál is korábbinak vélnek. Bár az írást teljes egészében még nem olvasták el, annyi bizonyos, hogy a héber „király”, „rabszolga” és „bíró” szavak szerepelnek benne. A szakértők szerint a cseréplevél egy jól képzett, professzionális írnok munkájára vall.

 

Gershon Galil, a Haifai Egyetem Bibliai Tudományok Tanszékének professzora most előállt a felirat teljes megfejtésével. A szöveg keletkezését a 10. századra, pontosabban Dávid király uralkodásának korára teszi. A felirat nyelve óhéber, s ez egyben a héber írás legelső emléke, amely megelőzi a „Gezer kalendárium” néven ismert feliratos emléket. A 15 x 16,5 cm-es, trapéz alakú cserépdarabra tintával írták az óhéber szöveget, amelynek valódi jelentőségét bibliai vonatkozásai adják. Galil professzor szerint: „A szöveg a rabszolgákkal, özvegyekkel és árvákkal kapcsolatos társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Olyan igéket használ, amelyek a héberben találhatók meg, pl. 'ászá (tette) és 'ábad (csinálta), ezeket a szavakat csak elvétve találjuk meg a környező népek nyelveiben. A szövegben előforduló egyes szavak, mint pl. az 'almáná (özvegy) szintén nem jellemzőek más helyi sémi nyelvekre. A szöveg tartalma is — a héber társadalmat kivéve — idegen a környező kultúráktól: a felirat olyan rétegekkel foglalkozik, amelyekkel a bibliai próféták; míg más kultúrák prófétái isteneik dicsőítésével és természetes szükségleteikkel voltak elfoglalva.” Galil hozzátette, hogy amennyiben a tudományos körökben elfogadják megfejtését, az elahi osztrakon nemcsak a legkorábbi héber nyelvemlék lesz, hanem olyan bizonyíték is, amely egyértelműen alátámasztja, hogy a Bibliát (illetve annak bizonyos részeit) már a Kr. e. 10. században ismerték.

A megfejtő azt is hozzátette, hogy a feliratot egy eldugott júdeai kisvárosban találták meg, s ha itt éltek írnokok, mennyivel inkább lehettek ilyenek a központi régióban és Jeruzsálemben: „Most már joggal feltételezhetjük, hogy a Kr. e. 10. században, Dávid király uralkodása alatt, éltek olyan írnokok Izraelben, akik képesek lehettek irodalmi szövegek és más összetett történeti művek írására, olyanokéra, mint a Bírák vagy Sámuel könyve”. Galil azt is hozzáfűzte, hogy a szöveg komplexitása, valamint Elah masszív erődítményrendszere cáfolja azokat az elméleteket, amelyek szerint Izrael Királysága nem létezett ebben a korban.

A szöveg az alsóbb társadalmi rétegek iránti szociális érzékenységről tesz tanúságot, továbbá azt is bizonyítja, hogy idegenek is éltek Izraelben, hiszen a született zsidókat ezek támogatására szólítják fel. Az özvegyek és árvák ügye mellett is hitet tesz, továbbá arra biztatja a királyt — akit ebben az időben fő felelősség terhelt a szociális egyenlőtlenségekért —, hogy erősítse meg Izrael társadalmát. Ez a leírás igen hasonlít olyan bibliai próféciákra, amelyek pl. a 2Móz 23:3-ban, a Zsolt 72:3-ban, vagy Ézs 1:17-ben olvashatók. A szöveg azonban nem a Bibliából vett szó szerinti idézeteket tatalmaz. A megfejtés hozzávetőleges magyar fordításban így szól:

[- - - - - - - - - - - - - - - - - -]
1 ezt ne tedd, hanem tiszteld az [Urat].
2 Ítéld a szolgát és az özvegyet, / ítéld az árvát,
3 [és] az idegent. Védelmezd a gyermeket, / védelmezd a [szegényt és]
4 az özvegyet. Állítsd helyre [a szegényt] a király keze által.
5 Védd a szeg[ényt és] a szolgát / [támo]gasd az idegent.