A Jerusalem Post január elején közölt cikke szerint Jordánia hivatalosan kérelmezte a kanadai hatóságoktól, hogy foglalják le azokat a Holt-tengeri tekercseket, amelyek egy torontói kiállításon szerepeltek. Jordánia azt állította, hogy a „qumráni tekercsek” néven ismert héber pergamentekercsek tulajdonjoga őt illeti, mivel az izraeliek az úgynevezett Hat Napos Háború idején (1967. június 5–10.) illegálisan jutottak hozzá a ma már kincset érő ókori szövegekhez. A Toronto Globe és Toronto Mail tudósítása szerint Jordánia azt követelte, hogy a tekercstöredékek mindaddig maradjanak Kanadában, amíg a kulturális javak védelmére létrejött Hágai Egyezmény alapján nemzetközi bíróság nem ítélkezik az ügyben. Az 1954-ben létrejött Egyezmény kimondja, hogy „őrizet alá kell venni mindazokat a kulturális javakat, melyeket akár közvetlen, akár közvetett módon bármely megszállt területről vittek el”. A jordániaiak most azt állítják, hogy Izrael jogellenesen foglalta le a Hatnapos Háború idején a Kelet-Jeruzsálemhez tartozó Rockefeller Múzeumban őrzött tekercseket.
A torontói Royal Ontaro Museumban 2009. június 27. és 2010. január 3. között volt látható a „Holt-tengeri tekercsek: szavak, amelyek megváltoztatták a világot” (Dead Sea Scrolls: Words that Changed the World) című kiállítás. Az Izraeli Régészeti Hatóság ezalkalommal tizenhét tekercset adott kölcsön a múzeumnak, köztük négy olyan művet is, amely még sohasem volt külföldön kiállítva. A kiállítás hat hónapja alatt körülbelül félmillió látogató volt kíváncsi az ókori zsidó történelem felbecsülhetetlen értékű emlékeire — miközben a kiállítótermeken kívül számos Izrael-ellenes tüntetés zajlott, többnyire palesztinok szervezésében (képünkön).
Az izraeli külügyi szóvivő, Yigal Palmor egyszerűen „nevetségesnek” minősítette a jordán követelést. „A Holt-tengeri tekercsek a zsidó örökség és vallás elidegeníthetetlen részét képezik. A tekercseknek semmi közük Jordániához, vagy a jordán néphez” — nyilatkozta Palmor. „Ráadásul a Nyugati Part [a Jordán-folyótól nyugatra eső terület] Jordánia által történt elfoglalását sohasem ismerte el a nemzetközi közösség és a [Hasemita] királyság már a 80-as években lemondott minden követeléséről. Milyen alapon próbálnak igényt tartani a tekercsekre, amelyek a zsidó kultúrtörténelem sarokköveit képezik?” Pedig nem is a jordánok az egyetlenek, akik követelik a tekercsek tulajdonjogát. 2009 ápilisában a Palesztin Hatóság (PA) fordult azzal a kéréssel Stephen Harper kanadai miniszterelnökhöz, hogy mondja le a kiállítást. A PA és torontói muszlim aktivisták azt állították, hogy a tekercseket „ellopták” a palesztin területekről, és illegálisan kerültek Izraelhez, amikor az annektálta Kelet-Jeruzsálemet.
Közismert tény, hogy az első Holt-tengeri tekercseket egy beduin pásztorfiú találta meg 1947-ben egy Hirbet Qumran nevű romtelepülés közelében. A tudományos feltárásokat kezdetben az a Roland de Vaux nevű dominikánus tudós–szerzetes (1903–71) vezette, aki soha nem is titkolta Izrael-ellenességét. A munka ekkoriban a Jordániai Régészeti Hatóság felügyelete alatt folyt, amelynek ebben az időben G. Lankester Harding (1901–79) volt az igazgatója, aki szívén viselte az értékes leletek sorsát. (Harding egyben a Palesztinai Régészeti Múzeum, mai nevén Rockefeller Múzeum igazgatója is volt.) A két tudós hét kézirattekercset és több száz kisebb töredéket tárt fel, amelyből hármat (Ézsaiás, Himnuszok, A Világosság és a Sötétség fiainak harca) azonnal el is adtak a Héber Egyetemnek. Négy tekercs az Amerikai Keletkutató Intézet (American Oriental Research Institute) kezelésébe került. 1951 és 56 között további tíz barlangot fedeztek fel, amelyekben több ezer kisebb-nagyobb fragmentum került elő. Ezeket a kelet-jeruzsálemi Rockefeller Múzeumba (1967 előtt Palesztinai Régészeti Múzeum) vitték, olyan rossz körülmények közé, ami néhány éven belül a tekercsek pusztulását okozta volna (képünkön).
Érdekes, hogy a jordániai hatóságok még Harding 1956-ben bekövetkezett lemondása után sem tanúsítottak érdeklődést a Holt-tengeri tekercsek iránt. Mikor 1967-ben az izraeli deszantosok elfoglalták a Rockefeller Múzeumot, az ott őrzött valamennyi tekercs az Izraeli Régészeti Hatóság ellenőrzése alá került. Csak a nevezetes Réztekercs és néhány Ammanban kiállított (az 1. és 4. barlangból származó) töredék maradt Jordánia tulajdonában. A jordániai érdektelenségnek valószínűleg igen egyszerű oka volt: a tekercsek túlnyomó többségét héber betűkkel, héber és arámi nyelven írták; tartalmuk pedig részben a héber Bibliához (Ószövetség), részben a Qumránban és környékén letelepedett zsidó vallási közösséghez kötődött. Ugyan kinek lett volna szüksége ókori zsidó bibliaszövegekre Jordániában? Egyáltalán, el lehetett volna képzelni a 67-es háborút megelőző Izrael-ellenes arab hisztéria közepette egy „Holt-Tengeri Tekercsek Múzeumát” például Ammanban? Aligha valószínű… Csak remélhetjük, hogy a Holt-tengeri tekercsek továbbra is jeruzsálemi otthonukban: a „Könyv Szentélyében” (képünkön) maradnak, s hogy a mostani diplomáciai attak ellenére Izrael nem zárkózik el attól, hogy időnként külföldi kiállításokra is kikölcsönözze e páratlanul értékes kéziratokat.
