Salamon és Séba (Sába) királynőjének kapcsolata a tudósokat és a bibliaismerő laikus közönséget egyaránt régóta izgalomban tartja. Néhány közelmúltban történt régészeti felfedezés meggyőzően hiteles történeti hátteret nyújt az 1Kir 10:1-13-ban szereplő történethez. A bibliai Séba, amelyre mintegy két tucatnyi helyen említ az Ószövetség, a dél-arábiai szabeus királysággal azonosítható. Újasszír dokumentumok alapján már régóta ismert a szabeusoknak az Euphratész középső folyásvidékével folytatott kereskedelme a Kr. e. 9. század elején, sőt meggyőző érvek szólnak amellett, hogy a Levante és Dél-Arábia között már a Kr. e. 2. évezred végétől létezett kereskedelmi kapcsolat. Az antik műtárgykereskedelemben 2009-ben bukkant fel egy megdöbbentő lelet. Egy feltehetőleg templomi feliratról van szó, amelynek három töredéke került elő: ezeken 25 töredékes vagy teljes sor olvasható szabeus nyelven, dél-arábiai írással. A feliratot tipikus dél-arábiai fríz keretezi: felül kőszáli kecskék (ibexek) láthatók, oldalt pedig férfiak asszír öltözékben. A kb. Kr. e. 600-ra keltezhető felirat szerzője egy bizonyos Sabahhumu, aki a dél-arábiai Nashq (mai nevén Al-Bayda, Jemen) városból származott. Emberünk Séba királyának, Yada’il Bayin-nak, Yitha’amar fiának követe volt. A feliraton hálát ad a szabeus főistennek, Almaqahnak különféle szerencsés megmeneküléseiért; egyebek mellett megemlít egy kereskedelmi utazást is „Dédánba, Gáz[á]-ba és Júda városaiba” (’HGR YHD). Dédán nem más, mint egy észak-arábiai oázis, amely az Ezék 27:20-ban is szerepel mint kereskedelmi célpont (két verssel később pedig a Sébával folytatott kereskedelemről is olvashatunk). Az újonnan felfedezett felirat azt tanúsítja, hogy egy karavánút vezetett Dédánon keresztül Dél-Levante irányába. A Dél-Arábiával fennálló kapcsolatot már eddig is alátámasztotta néhány régészeti lelet. Beér-Sebában az 1990-es évek végén megtalálták egy mészkő-kocka darabját — valószínűleg bélyegző lehetett —, amelyen három betű szerepel dél-arábiai írással (KHN), a leletet legalább a Kr. e. 8. századra datálják. 2000-ben Dávid városában három cserépdarabot találtak, az egyiken a HLL betűk szerepelnek dél-arab írással, ezeket a régészek Jeruzsálem babilóniaiak általi lerombolásának idejére (Kr. e. 587/6) keltezik. A Negeven áthaladó utak kereszteződésében fekvő Aróerben 2008-ban talált cserépdarabon pedig egyetlen dél-arábiai betű, egy H szerepel.

Forrás: André Lemaire: Solomon et Sheba, Inc. New Inscription Confirms Trade Relations Between “Towns of Judah” and South Arabia, BAR 36:1 (2010) 54–59.