Tudják, hová kell utaznia annak, aki látni akarja a frigyláda hiteles másolatát? Egyenesen Hararéba, Zimbabwe fővárosába, ahol — Tudor Parfitt frigyládavadász, Indiana Jones 21. századi klónja állítása szerint — egy múzeumi raktárban hevert a zsidó vallás legszentebb ereklyéje. Igaz, ez a „láda” cseppet sem hasonlít a Mózes második könyvében (Kivonulás) leírt Szövetség Ládájára, mivel alakja egy félgömböt formáz. Leginkább egy afrikai harci dobra emlékeztet — ami nem csoda, hiszen tudósunk is a Humán Tudományok Múzeumában akadt rá. (A múzeumban előkerült dob a felső, a "frigydob" rekonstrukciója pedig az alsó képen látható.) De egy vérbeli frigyládakutató — aki ráadásul több bestsellerrel és ismeretterjesztő filmmel a háta mögött világszerte ismert személyiség — ilyen csekélységeken nem akad fenn. Rögtön kész a válasz: valójában két frigyláda volt, amelyek közül a láda alakút a jeruzsálemi Templomban tárolták, míg a dob alakút a csatákba cipelték magukkal a papok. Parfitt a 90-es években keltett világszenzációt azzal, hogy az „elveszett tíz törzs” egyikeként a zimbabwei lembákat azonosította, akikről DNS kutatással azt is megállapította, hogy a Léviták törzséhez tartoznak. (Az ugyan rejtély, hogyan vett DNS-mintát „eredeti” zsidó Lévitákból.) Innen már csak egy lépés választotta el attól, hogy a frigyládát is a lembák körében keresse. Ngoma lungundu — állítólag ezen a néven ismerték a lembák a Jahve és Izrael közötti szövetség jelképének számító Ládát. Parfitt állítása szerint azonban a lembák évtizedekkel ezelőtt elvesztették a szent tárgyat, ami három évvel ezelőtt egy hararei múzeum raktárában került elő. A kutató a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy szénizotópos módszerrel a Kr. u. 1300 körülre teszik a dob alakú „láda” korát, ami azt jelenti, hogy a Szaharától délre ez a legősibb fából készült tárgy, ami eddig előkerült.

Mint azt a Daily Express közölte, Parfitt aggódik a szent ereklye sorsáért. A dob-ládának ugyanis körülbelül egy éve nyomaveszett. A könyv megjelenése és a világsajtó hírei állítólag felpiszkálták Zimbabwe diktátorának, Robert Mugabénak figyelmét is, ami rosszat jelent. „Először akkor fogtam gyanút, amikor többen megpróbálták megtekinteni a Ládát, köztük számos komoly tudós, de a múzeum elzárkózott ettől” — nyilatkozta Parfitt. „Egy informátorom, akinek kapcsolatai vannak Mugabe kiterjedt családjával, azt mondta, hogy Mugabe egyik közeli rokona szerezte meg.” Állítólag meg is fenyegették a ládavadászt: ha vissza mer térni az országba, börtönbe kerül. Parfitt informátorai szerint Zimbabwéban még beszélgetni is veszélyes a láda jelenlegi hollétéről. A diktátor és rokonai rengeteg ember kínoztak és öltek meg már eddig is: az ország fele éhezik, és a kolera már minden huszadik lakossal végzett. Ha Parfitt feltételezése igaz, aligha kerülhetett gonoszabb kézbe a „frigydob”. Az egyetlen reményt az jelenti, hogy a Láda tud vigyázni magára: emlékezzünk, mi lett a sorsa azoknak a náciknak, akik el akarták rabolni — Spielberg filmjében. Lássuk, mit tesz most Indiana Jones…

Tudor Parfitt (1944–) a Londoni Egyetemhez kapcsolódó Keleti és Afrikai Nyelvek Iskoláján belül általa alapított Modern Zsidó Tudományok tanszékénk professzora. Önkéntesként 1963-ban Jeruzsálembe ment. Héberül és arabul Oxfordban tanult, majd 1968-ban ösztöndíjsként a jeruzsálemi Héber Egyetemen, majd 1972-ben Torontóban adott elő. 1974 óta tanít Londonban. Fő érdeklődési köre az ázsiai és afrikai modern zsidó diaszpóra, különös tekintettel a muszlim országokra. 1984-ben egy kisebbségvédő csoport Szudánba küldte, ahol állítólag az etióp határ közelében menekülttáborokban élő zsidókat szándékosan mérgezték. Ez a küldetés időben egybeesett az etiópiai falasák izraeli kimentésével (Mózes Hadművelet), amelyről Parfitt könyvet is írt. A 80-as években járt még a Szovjetunióban és Szíriában is, minden esetben az ott élő zsidó közösségek valós helyzetét igyekezett felderíteni. A múlt század 90-es éveiben fordult a figyelme a dél-afrikai Limpopo-folyó mentén élő lemba törzs felé, akik zsidó származásúnak vallották magukat. Parfitt DNS-teszteknek vetette alá őket, azt állítva, hogy kromozómáik a Lévita papi törzsével egyeznek. Kutatásai a világ minden táján a napilapok címlapjára kerültek. 2008-ban megírta az „Elveszett Frigyláda: a legendás bibliai láda 2500 éves rejtélyének megoldása” (The Lost Ark of the Covenant: Solving the 2,500 Year Old Mystery of the Fabled Biblical Ark) című könyvét, amely világszerte bestseller lett, és a Channel 4 tévécsatorna egy órás filmet is készített belőle. Állítása szerint a frigyláda — amely szerinte egy dob — a babilóni invázió (Kr. e. 586) után került el Jeruzsálemből, és a mai Jordánián, Jemenen, Egyiptomon, Etiópián át jutott el Zimbabwéba (korábban: Rhodesia). A „dob alakú ládát” végül a zimbabwei fővárosban, Hararéban található Humán Tudományok Múzeuma (Museum of Human Sciences) raktárában lelte meg Parfitt. Rabbinikus forásokra hivatkozva azt állítja, hogy Izraelben két frigyláda volt: az egyik — melynek leírása a Kivonulás könyvében olvasható — a Templomban, a Szentek Szentjében állt; a másikat viszont Becaléel mester akáciából készítette, amit a csatákba vittek magukkal Izrael fia. Parfitt azt állíja, ennek másolatát találta meg Afrikában. A „szenzációs felfedezést” azonban a szkeptikusok egyetlen kézlegyintéssel elintézik, mondván, hogy Parfitt semmi mást nem talált a hararei múzeumban, mint egy ősrégi afrikai harci dobot. (Forrás: wikipedia)