Újra a figyelem középpontjába került egy feltehetően Izraelben előkerült pecsét, amelyet 1964-ben Nahman Avigad már publikált, s jelenleg az Izraeli Régészeti Hatóság raktárában található (IAA 65-321 Voss-Hahn Gyűjtemény). (A pecsét a műkincspiacon bukkant fel, ezért eredete bizonytalan.) A LJZBL héber betűket tartalmazó pecsétről akkoriban Avigad úgy nyilatkozott, hogy annak „Jézebelé” olvasata nem bizonyítható, mivel a karaktereknek más olvasata is lehetséges. Furcsa volt továbbá, hogy a név mellett sem apai név, sem tisztségnév nem szerepel. Most egy Marjo Karpel nevű teológus állt elő azzal, hogy a L (lamed) és J (jod) betűk között egy hiányzó alef-et is rekonstruált, így a név egészen bizonyosan a bibliai királynéjével egyezik. A pecsétről valóban hiányzik a „Ithobaál leánya” apanév vagy a „királynő” titulus, látható rajta azonban egy olyan összetett egyiptomi szimbólumrendszer, amely több mint figyelemre méltó. A vízszintes vonallal kettéosztott pecsét felső mezőjében egy szárnyas szfinx látható, amely mellső lábai között egy ahn-jelképet tart. A vonal alatt a szárnyas napkorong, Rá-istenség jelképe látható. Alatta jobbról és balról ureusz-kígyó, középütt Hórusz jelképe, egy jogart tartó sólyom, amely lábával egy kígyóra tapos. Nem kell vallási szakértőnek lennünk ahhoz, hogy egy izraeli királynő esetében legalábbis értetlenül álljunk az idegen istenek ábrázolásainak e kavalkádja előtt, hiszen a mózesi Törvény mindkettőt szigorúan tiltja. Ez esetben azonban éppen a Biblia kijelentéseiről nyerhetünk bizonyosságot, hiszen abban épp’ Jézebel istenteleségéről olvashatunk. Egyébként az egyiptomi vallási ikonográfia elemeit a föníciai királyok bőven felhasználták saját hatalmi jelképeiken, és azok alkalmazása más izraeli királyok (pl. Hósea) pecsétjein is megfigyelhető.