Kanadai régészek a Damaszkusztól mintegy 300 km-re északra fekvő, törökországi Tell Tayinat-i ásatásokon tavaly nyáron egy szentélyt tártak fel, amelynek pompája az asszírok által Kr. e. 738-ban elfoglalt királyság hajdani dicsőségét hirdeti. A romok között talált több tízezer lelet közül a legnagyobb érdeklődést egy kb. Kr. e. 670-re datálható ékírásos tábla keltette, melyen az asszír uralkodónak, Eszarhaddonnak vazallusaival kötött szerződése olvasható. A 43×28 cm-es, darabokra tört tábla 650–700 sornyi szöveget tartalmaz. A szerződés megkötésére Eszarhaddon uralkodásának vége felé került sor: a király összes vazallusát maga elé rendelte, hogy a konfliktusmentes poltitkai környezetet biztosítsa a trónutódlás idejére. Az előző uralkodót, Eszarhaddon apját ugyanis annakidején saját bátyja ölte meg.
A szerződés szövege azért részesül megkülönböztetett figyelemben, mert a Torontói Egyetem régésze, Timothy Harrison szerint formuláris nyelvezete rendkívül hasonlít arra a bibliai beszámolóra, amely Istennek Ábrahámmal kötött szövetségét írja le. Márpedig ha ezek az asszír szerződések formailag és stilárisan mintául szolgáltak a bibliai beszámoló megszövegezéséhez, akkor azoknak a kutatóknak van igazuk, akik szerint a Héber Biblia szerkesztésére a Kr. e. 7. században került sor. Ami azt illeti, az asszír szerződésszövegeket már jó száz éve össze szokták hasonlítani a bibliai szövegekkel, különösen a Deuteronomiummal. Utóbbi keletkezését ennek alapján többen a Kr. e. 7. századra datálják. Ugyanakkor más kutatók szerint Mózes ötödik könyve inkább a hettita vazallus-szerződésekhez hasonlít, amelyek a kései bronzkorban (Kr. e.1500–1200) keletkeztek: ez a datálás pedig megegyezik a Biblia saját kormeghatározásával.
Kenneth Kitchen ezt írja „Az Ószövetség megbízhatóságáról” (On the Reliability of the Old Testament) című művében: „Sínai szerződés és annak két megújítása — különösen a Deuteronomiumban található verzió — tökéletesen illeszkedik a Kr. e. 1400 és 1200 közötti időszakba, más datálás szóba sem jöhet. Az igen nagyszámú tárgyi bizonyíték (harminc hettitáktól sugalmazott dokumentum és azok változatai!) kizár minden további vitát. Ez nem az én kreációm, magából az eredeti dokumentumok tömegéből inherens módon következik, s ennélfogva cáfolhatatlan, ha valaki a puszta tényeket veszi figyelembe” (kiemelés a szerzőtől).