Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) bejelentése szerint a Dávid Városában zajló feltárások során megtalálták az ókori város fő eső- és szennyvízelvezető csatornáját. Flavius Josephus elbeszélése szerint 70-ben egyebek mellett ezen a csatornán keresztül menekültek a lakosok a rómaiak által körülzárt Jeruzsálemből. A városfalon kívül haladó csatornának eddig mintegy 70 méteres szakaszát sikerült feltárniuk a régészeknek. A csatorna pontosan az alatt az út alatt vezetett, amely a Dávid Városának alsó részén fekvő Siloám-medencét kötötte össze a Templomheggyel. Ez volt a város fő útvonala, legalábbis vallási szempontból, hiszen például ezen az úton vitte fel minden évben a főpap a Vízmerítés ünnepén a Siolám-medencéből merített korsó vizet az oltárra. Az út — mint ahogyan feltehetően a csatorna is — déli irányban egészen Jerikóig folytatódott. Fő szerepe az esővíz elvezetése lehetett — télen igen heves esőzések fordulnak elő ezen a vidéken —, bár menekülő alagútként is remekül lehetett használni. A csatornát kváderkövekből építették és igen nehéz kőlapokkal burkolták, amelyek egyben az út kövezetéül is szolgáltak. Néhány helyen a csatorna-alagút magassága elérte a három métert, szélessége átlagosan egy méter volt, úgyhogy kényelmesen lehetett benne sétálni. Az ásatásvezető Ronny Reich (Haifai Egyetem) és Eli Shukron (IAA) régészek szerint az elmúlt kétezer évben a csatorna teljesen eltömődhetett a sár- és törmelékrétegek miatt. Az előkerült cseréptöredékek és pénzérmék a Második Templom korszakából, a templompusztulás (70) előttről származnak, ami azt bizonyítja, hogy utoljára valóban a rómaiak elől menekülők használhatták azt. A csatorna északi része, amely még feltáratlan, úgy tűnik, valahol a Nyugati Fal (Siratófal) környékén ért véget, ahol meg is találták annak folytatását.