Egy aprócska agyagdarab került elő a héten a Jeruzsálem Óvárosának falain kívül folyó ásatásokon. Ennek aligha lenne hírértéke, ha az agyagdarabra történetesen nem ékírásos jeleket véstek volna a Kr. e. 14. században, vagyis 400 évvel azelőtt, hogy Dávid Jeruzsálemet birodalma fővárosává tette. Ez a lelet az eddig előkerült legrégibb írásos emlék Jeruzsálemből. A történészek véleménye szerint az agyagtábla-töredék egy hajdani királyi levéltár része lehetett, ami azt bizonyítja, hogy a jebúsziak (jebuzeusok) által lakott Cijon (másnéven Jebúsz) már a késő-bronzkorban is igen fontos város volt.

Az táblatöredék az Ofel ásatási területén került elő (ez a völgy kötötte össze a délen fekvő Dávid Városát az északra fekvő Templomheggyel), egy a Kr. e. 10. században épült torony feltöltéséből. A tornyot az Egységes Királyság korában (Dávid vagy Salamon idején) építették, s az építkezéshez felhasználták a korábbi épületek törmelékeit. Az ásatás vezetője Eilat Mazar  (Héber Egyetem), a kutatást a New York-i Daniel Mintz és Meredith Berkman szponzorálta. 

Az aprócska (2 x 2,8 x 1 cm-es) agyagtáblát mezopotámiai ékírással, akkád nyelven írták, ami a kor közvetítőnyelvének számított. Wayne Horowitz (Héber Egyetem) asszíriológus szerint az írás jellege professzionális írnok munkájára vall. A kutató a szöveg megfejtését az Israel Exploration Journal most megjelent számában tette közzé. Sajnos a szöveg annyira töredékes, hogy Horowitz mindössze a „te”, „te voltál”, „tenni” és „őket” szavakat tudta kisilabizálni. Ennek ellenére nagy biztonsággal állítja, hogy mind a nyelv, mind az előkerülés helye (az egykori királyi várhoz közel), mind az írásjelek arra vallanak, hogy a tábla egy királyi levelezés részét képezhette.

Ugyanezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a Kr. e. 14. századra datált jeruzsálemi tábla egykorú azzal a 380 darabból álló táblagyűjteménnyel, amelyet a 19. században El-Amarnában fedeztek fel a régészek. A IV. Amenhotep (közismertebb nevén Ekhnaton) fáraó diplomáciai levelezését tartalmazó archívumban a hettita, elámi, szíriai és kanaáni uralkodók levelei között egyebek mellett Abdi-Heba jeruzsálemi király hat misszilis táblája is előkerült. Mazar véleménye szerint a most előkerült tábla is Abdi-Heba archívumából származott, bár erre nincs bizonyíték, hiszen a kanaánita korban több — eddig ismeretlen — uralkodó is regnált Jeruzsálemben. Az ásatásvezető hangsúlyozta továbbá, hogy új lelet aláhúzza a pre-izraelita Jeruzsálem fontosságát, és mindenképpen relativizálja azon véleményeket, hogy a város sem a dávidi hódítás előtt, sem azt követően nem számított jelentős településnek.