Akár igaznak bizonyul végül az előrejelzés, akár nem, a Harmadik Templom közeli felépítésének a lehetősége felkavarta az izraeli vallási életet. A Vilnai Gáon a judaizmusban nagyon nagy tekintély. A különös név jelentése: „a vilniusi jesiva (rabbinikus akadémia) vezetője"; a judaizmusban csak ezen a becenéven emlegetik Elijáhú ben Slómó Zalman rabbit (1720–1797), aki a litvániai fővárosban élt és tanított, és már harmincas éveiben Európa-hírű írásmagyarázó volt. Ő állította azt, hogy amikor a jeruzsálemi zsidó Óvárosban álló Churvá zsinagóga harmadszor is újjáépül, akkor megkezdődik a Harmadik Templom felépítése is.
A szóban forgó zsinagógát 1701-ben lengyel chászid zsidók kezdték építeni, azonban húsz év múlva, még elkészülte előtt leromboltatták azok az arab hitelezők, akiknek a kis zsidó közösség nem tudta fizetni az építkezéshez fölvett kölcsönt. Az épület egy évszázadon át állt romokban — innen kapta nevét: churvá héberül rom —, majd éppen a Vilnai Gáon jeruzsálemi tanítványai kezdték újra felépíteni 1836-ban, amit mesterük már nem ért meg. Ezután a hatalmas, boltíves épület a Szentföld legfontosabb, legtekintélyesebb zsinagógája lett egészen 1948-ig, amikor az Izrael Állam megalapítása utáni függetlenségi háborúban a jordániai hadsereg újra földig rombolta. Jeruzsálem 1967-es visszafoglalása és újraegyesítése után csak egyetlen boltívet építettek belőle újjá, mintegy mementóként — ez az óvárosi zsidónegyed egyik szimbólumaként vált közismertté azóta. Most azonban ismét — harmadszor is — újjáépítik a zsinagógát, amelynek 2010. március 15-én lesz az átadása. Így, ha a Vilnai Gáonnak igaza volt, akkor 16-ától (niszán 1-jétől) aktuálissá válik a Harmadik Templom felépítésének megkezdése.
A héber gáon szó, melyet csak a legtekintélyesebb rabbinikus akadémiák vezetői érdemelnek ki, szó szerint kiemelkedőt jelent, egyesek így is fordítják: „zseni”. Tény, hogy a szóban forgó vilniusi Elijáhú rabbi Mozarthoz hasonló csodagyerek volt a zsidó vallási és tudományos életben: kisgyermekkorától fogva rendkívül erős, „fényképező" memóriájáról vált híressé. Amit egyszer elolvasott, megjegyezte. Akkoriban általános volt, hogy a zsidó fiúgyermekeket, mihelyt beszélni tudtak, elkezdték a Bibliára tanítani, célként kitűzve, hogy ötéves korukra tudjanak héberül olvasni, és egyszer már olvassák is el az egész Szentírást. Ez a viszonylag jó képességű fiúknak általában sikerült is — az azonban egyedülálló volt, hogy a kis Elijáhú egyúttal meg is jegyezte az egészet. Tizenegy éves korára a Talmudot is fejből tudta; fotografikus emlékezetére jellemző, hogy idősebb korában, ha az általa használt példányt valahol egy tűvel átszúrták, megnézte, hol ment be a tű, és meg tudta mondani, hogy a következő oldalakon melyik szavakat szúrta át. Tehetsége a feljegyzések szerint nagyfokú szerénységgel párosult: jóllehet már egészen fiatalon Európa egész területéről hozzá fordultak a legnagyobb tekintélyű, idős rabbik, ha valamit nem tudtak eldönteni vagy kikutatni az Írásokból, ő mindig kifejezte, hogy nem tartja magát méltónak erre a megtiszteltetésre — majd megoldotta a problémát.
1777-ben, amikor az akkoriban kezdődő chászidizmus elérte Vilniust is, a misztikus istenélményt a bibliatanulás és a fegyelmezett életvitel rovására is hangsúlyozó fiatal, kabbalista mozgalmat a Vilnai Gáon kiközösítő átokkal sújtotta. Ekkor vált el a ma ultraortodoxia néven ismert chászidizmus a hagyományos ortodox zsidóságtól — mindmáig. Érdekes, hogy a később megszülető cionizmusnak a chászidok voltak a legfőbb ellenzéke a zsidóságon belül — míg a „hagyományos" ortodoxok között sokan együttműködtek vele (mára már az ultraortodoxok jelentős csoportjai is). Elijáhú tekintélye azonban annyira nagy volt, hogy még a chászidok is igyekeztek valahogy megnyerni maguknak — sikertelenül.
A Vilnai Gáon a cionizmust tekintve is megelőzte korát: tanítványainak egy részét arra inspirálta, hogy költözzenek a Szentföldre azzal a céllal, hogy így a Messiás eljövetelét szándékosan közelebb hozzák, siettessék; s ezzel a vallásos cionizmus egyik ősatyjává vált. Már halála után, 1808-tól egyes tanítványai és azok családjai, mintegy ötszáz fő alijázott ezzel a céllal, ők alapították meg a Meá Seárim negyedet Jeruzsálemben (melyet azonban azóta főként ellenlábasaik, az anticionista ultraortodoxok népesítettek be), majd ők építették először újjá a Churvá zsinagógát. A zsidó hagyomány szerint, ahogy az Egyiptomból való szabadulás niszán havában történt, ugyanúgy a végső szabadulás is niszán havában kezdődik majd. Ez még tovább fokozza az izgatottságot azokban, akik szerint nem véletlen, hogy a Vilnai Gáon által meghatározott időpont teljesen véletlenül éppen niszán 1-jére jött ki. Így tavasszal Jeruzsálem egyes hívő köreiben fokozott messianisztikus várakozásra lehet számítani. Rövidesen kiderül tehát, helyes volt-e a Vilnai Gáon előrejelzése.
(A cikk a Hetek 2009. december 18-i számában is olvasható.)
