A bibliai régészet világát alaposan felkavarta 2002-ben egy csontládika (osszárium) előkerülése, amelyen arámi nyelven a Yaakov bar Yosef akhui di Yeshua („Jakab, József fia, Jézus testvére”) felirat szerepelt. Az izgalom oka természetesen az volt, hogy a feliraton szereplő három nevet három újszövetségi szereplővel: Józseffel, Mária férjével, a názáreti áccsal; Jézust a keresztény hit Megváltójával; Jakabot pedig a Názáreti Jézus féltestvérével, József és Mária fiával azonosították. Mivel az ilyesfajta, mészkőből faragott csontládikákat Jeruzsálem környékén, kifejezetten a Kr. előtti és utáni 1. században használták, nagyon valószínűnek látszott, hogy az evangélium egyik legfontosabb történeti bizonyítékát találták meg.
A szakértők azonban rögtön kifejezték kételyüket a ládika illetve a felirat hitelességét illetően. (Ennek történetét részletesen ismertettem a „Kövek kiáltanak” című kötetemben: 53–56. old.) Az izraeli rendőrség 2005-ben letartóztatta Oded Golán tel-avivi műgyűjtőt (képünkön) és Robert Deutsch epigráfus egyetemi professzort, akiket a ládika és még tucatnyi más történeti tárgy hamisításával vádoltak. A Jeruzsálemi Körzeti Bíróságon négy év óta tartó per tovább folytatódik, annak ellenére, hogy mindketten tagadták az ellenük felhozott vádakat. Az elmúlt időszakban a világ vezető régész-szakembereit szólaltatta meg a bíróság — mindkét oldalon. A per anyaga jelenleg már több mint 9000 oldalt tesz ki. A pernek egyébként komoly tudományelméleti következményei is vannak: Aharon Farkash bíró — aki régészet szakon is szerzett diplomát — egy ízben hangosan kifakadt a tárgyalóteremben: hogyan dönthetne egy bíró egy műtárgy eredetisége felől, ha maguk a professzorok sem tudnak ebben a kérdésben megegyezni!
Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) igazgatója hamarosan szintén a tanúk padjára kerül, először azóta, hogy 2004 decemberében kijelentette: Oded Golan letartóztatása csak a „jéghegy csúcsát” jelenti egy olyan nemzetközi összeesküvésben, amely megszámlálhatatlan mennyiségű hamis műtárgyat helyzett el a világ múzeumnak kiállítótermeiben, és további letartóztatásokat ígért. Nos, a helyzet az, hogy egyetlen embert sem tartóztattak le, sőt maga Farkash bíró is azon a véleményen van, hogy a vád megfeneklett. A vád tudományos része ugyanis a ládikát borító patina oxigén izotóp összetételével (d18O = Delta 18 Oxygen) operált. A vád tanújaként beidézett Miryam Bar-Matthews és Avner Ayalon kutatók (Geological Survey of Israel) szerint a felirat és a ládika patinája természetes úton képződött, a „Yeshua” (Jézus) szót kivéve. A patinában -10.2 permil d18O értéket mértek, de Yuval Goren, a Tel Aviv-i Egyetem régészprofesszora szerint ez olyan magas érték, ami a Júdeai-sivatag szárazságát figyelembe véve lehetetlen. Amerikai tudósok 2007 októberében azonban kimutatták: igenis lehetséges volt ilyen izotópérték elérése a helyszíni körülmények között.
A bíróság augusztus 30-i tárgyalásán a védelem fel is használta ezt az ellentmondást. A TIME magazinnak adott interjújában a védelem tanúja: Joel Kronfeld (Tel Aviv-i Egyetem Geofizikai Intézete) kijelentette, hogy „az újabb adatok alátámasztják a tárgyak hitelességét.” Aldo Shemesh, a Weitzmann Intézet izotóp-kutatója egy érdekes és megszívlelendő szemponttal gazdagította a per tanulságait: „A tudományos vitákat a recenzeált szakfolyóiratokban és tudoméányos konferenciákon kellene lefolytatni, nem a bíróságon.” Farkash bírónak valóban nincs könnyű dolga, ha az egymásnak ellentmondó tanúvallomásokból akarja kibogozni az igazságot.
