Az alef. Hagyományosan a héber ábécé kezdőbetűjével jelölik azt a Kr. u. 4. században keletkezett görög nyelvű Bibliát, amelyet 1844-ben Konstantin von Tischendorf talált meg a Sínai-hegy alatt fekvő Szent Katalin kolostorban (képünkön). Nem is akárhogyan! A nem egészen harminc éves tudós, a Lipcsei Egyetem magántanára, a konyhában épp’ tüzet gyújtani készülő szerzetesek kezéből kaparintott meg 43 kódexlapot, mire a barátok megjegyezték: ezekből a lapokból korábban már két kosárnyit elégettek! 1853-ban Tischedorf újból visszatért a Szent Katalin kolostorba, ám ezúttal semmit nem talált. 1859-ben azután még egyszer viszautazott a Sínaira, amikor is egy este a kolostor gondnoka szinte az egész kódexet elébe tette! A tudós faarccal bámult a nagy felfedezésre, és engedélyt kért arra, hogy éjszaka belekukkantson. A tudós persze egész éjjel virrasztott, és megállapította a kézirat tartalmát: a Codex Sinaiticus valaha a teljes Bibliát tartalmazta (az Ószövetséget a Szeptuaginta fordításában), gondos kézírással írták, a szöveget oldalanként négy oszlopba rendezték, egy lapjának mérete pedig 38 x 34 cm volt. A gondnok persze hallani sem akart a kódex eladásáról, így Tischendorf végül a Szent Katalin kolostor főnökével tárgyalt, aki megengedte, hogy két görögül tudó német segítőtársával Kairóban lemásolja a kéziratot. Hárman két hónap alatt 110.000 sornyi görög szöveget másoltak le! A kódexet végül az orosz cár kapta ajándékba a kolostortól, majd a szovjet forradalom után 1933-ban 100.000 fontért eladták a British Librarynek. 1975-ben a kolostor egyik elfalazott helyiségének kibontásakor újabb tizenkét teljesen épen maradt lapra bukkantak.

Szeptember 2-án tette közzé a világsajtó, hogy egy kutató az egyiptomi Szent Katalin kolostor könyvtárában felfedzett egy eddig ismeretlen lapot a Codex Sinaiticusból. Nikolas Sarris egy 18. századi könyv kötése alatt találta meg a soha nem látott kódexlapot. A harminc éves kutató egy fényképen fedezte fel a kincset érő kéziratot. Régebben szokás volt, hogy a Szent Katalin kolostor szerzetesei régi pergamenkéziratok lapjait használták fel kötésnek, mivel ezek az állatbőrből készült lapok rendkívül szívósak voltak, és igen nehezen lehetett más kötésanyaghoz jutni a világnak ebben az eldugott sarkában. A könyvrestaurálással foglalkozó, Nagy-Britanniában PhD hallgató Sarris korábban részt vett a Codex Sinaiticus digitalizálási munkáiban, a fotón rögtön felismerte az értékes kéziratot: „Nagyon izgalmas pillanat volt. Bár ez nem az én szakterületem, segítettem az on-line munkában, így a kódex mély nyomot hagyott az emlékezetemben. Megizsgáltam a betűk méretét, a szövegkolumnákat és rögtön észrevettem, hogy ez egy soha nem látott része a Codex Sinaiticusnak.” Bár a kötés alatt csak a kódexlap egynegyede látszik, Jusztin atya, a kolostor könyvtárosa megerősítette Sarris gyanúját. Jusztin szerint Józsué könyvének első fejezete szerepel a most megtalált részleten. A könyvtáros-szerzetes arról nyilatkozott a sajtónak, hogy modern technológiával fogják a kötéstábla alatt megvizsgálni a kódexlapot, amely nem károsítja magát a könyvet. Sarris szerint legalább tizennyolc másik könyv található a kolostori könyvtárban, amelyet ugyanazok a könyvkötők kötöttek, akik a most felfedezett, értékes kincset rejtő könyvet is. „Nem tudjuk, hogy találunk-e még több lapot a Codexből, mindenesetre érdemes lenne utánanézni a dolognak” — nyilatkozta Sarris.