Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) közleménye szerint több mint 3700 éves falszakaszra bukkantak a régészek a Dávid Városában folyó ásatásokon. Az ókori Jeruzsálem számára létfontosságú Gihon-forrás mellett található épületmaradványt a középső bronzkor második periódusára (Middle Bronze Age II = MBA II) datálják a tudósok, ami a Kr. e. 2000–1550 közötti időszakot jelenti. A Biblia szerint ebben az időben a zsidó törzsek Egyiptomban tartózkodtak. Kanaánban ez idő alatt erős városállamok léteztek: ezeket részint egyiptomi átokszövegekből ismerjük, részint az ekkor élt fáraók győzelmi oszlopairól. Természetesen Jeruzsálem (Uru-salim néven) is lakott volt: a Biblia szerint a jebusziak (jebuzeusok) éltek itt. Ezékiel próféciája szerint ugyanakkor az amurru (emoreus) és a hettita népesség is megtelepedett a városban.
A most megtalált erődítmény eléri a nyolc méteres magasságot, és minden bizonnyal azért építették a jebusziak, hogy védjék vele a Gihon-forráshoz vezető utat. Ronny Reich ásatásvezető régész (Haifai Egyetem) és Eli Shukron (IAA) így nyilatkozott a sajtónak: „Ez a legerősebb fal, ami valaha s előkerült a Dávid Városában. Egy gigantikus erődítménnyel van dolgunk, ami az építmény méreteiből, a falak vastagságából és építéshez használt kövek méretéből következik. A falak egy védett, jól megerődített utat vettek körül, amely a domb tetején álló valamiféle erődből a forrás feletti toronyhoz vezetett. Az erődített átjáró építését megmagyarázza, hogy a város számára létfontosságú forrás egyben katonai szempontból a környék leggyengébb és legsebezhetőbb pontja volt. Bár az erődfal építése nagyon nagy erőfeszítésbe kerülhetett az itt lakók részéről, számos párhuzamot találunk erre a megoldásra az ókorból, igaz, csak későbbi időszakokból. Az erődítmény egy kis szakaszát már 1909-ben megtalálták, de csak a mostani ásatások soán ismertük fel, hogy ez egy hatalmas fal részét képezte. A heródesi kor (Kr. e. 37–4) előttről semmi ehhez foghatóan nagyszabású építmény nem került még elő Jeruzsálemben.”
Ebben a periódusban Jeruzsálem és a környező területek politikailag független egységet képeztek, amelynek élén egy király állt, a tőle északra fekvő szomszédos Sikemhez és a délkeletre elterülő Jerikóhoz hasonlóan. Ilyen masszív falakra bukkantak a régészek a kanaániták által lakott Hebronban, Sikemben és Gezerben is. Reich szerint: „Noha úgy tűnik, egy igen figyelemreméltó erődítménnyel állunk szemben, ezeket a falakat végső soron főleg a sivatagi nomádok ellen használták, akik ki akarták rabolni a várost. Ezek a régióban talált legrégibb erődítmények, és azt a tényt támaszják alá, hogy a település városi jelleget öltött, egy uralkodó vezetése alatt, aki elég kapacitással és forrással rendelkezett arra, hogy egy ilyen építményt hozzon létre. Egy kisebb településnek aligha sikerült volna egy ilyen védmű felépítése.”
Az erődítmény most feltárt szakasza 24 méter hosszú, de a fal sokkal tovább is nyúlhat nyugat felé, egészen a domb tetejéig. Reich így folytatja: „Az új felfedezés mutatja, hogy a MBA II Jeruzsálem keleti védelmi rendszeréről és ősi csatornarendszeréről kialakult kép még korántsem tiszta. Annak ellenére, hogy sokan ásták már ezt a dombot (a Dávid Városát), igen nagy az esély arra, hogy hatalmas és jó állapotban megőrződött építészeti elemek még mindig a föld alatt vannak és arra várnak, hogy felfedezzék őket.” — A most feltárt jebuszi erődítményt szeptember 3-án láthatja elősDazör a közönség a Dávid Városában folyó kutatások 10. Éves Régészeti Konferenciája alkalmával. A konferencián minden érdeklődőt szívesen várnak, a belépés ingyenes. A tanácskozás ideje alatt a korábban itt talált leletekből ideiglenes kiállítás nyílik és a nagyközönség a szakemberek vezetésével nézheti végig a feltárt helyszíneket.
A konferencia részleteiről lásd a Dávid Városa honlapját.
