Kanaániták, tengeri népek, izraeliták, föníciaiak, asszírok, perzsák, görögök és rómaiak lakták az ókorban Dór (Dóra) néven ismert települést, amely Haifától 30 km-re délre található a Földközi-tenger partján. Flavius Josephus szerint Dór „nehezen bevehető erőd” volt (A zsidók története XIII. 7.20). Maga Nagy Sádor Kr. e. 332-ben haladt keresztül a városon, amely ellenállás nélkül adta meg magát. A várost kétszer is sikertelenül ostromolták: III. Antiokhosz Kr. e. 219-ben, valamint VII. Antiokhosz Szidetész és a Hasmoneus Simon Kr. e. 139/38-ban. A 2. század végén Zóilosz türannosz uralkodott a városban és Sztratón Tornyában, de Kr. e. 100 körül a Hasmóneus Alexander Jannaiosz foglalta el tőle. A város lakosságát ekkor igyekeztek zsidókkal kicserélni, kevés sikerrel. Dór mindig a hellénisták fontos székhelye maradt. Pompeius Magnus autonómiát biztosított neki, és egy római kormányzó alá rendelte. Más szerzők szerint egy kis városka volt, amelynek jó természetes kikötője Caesarea kiépítése után (a Kr. e. első század utolsó évtizedében) lehanyatlott. A régészeti feltárások alapján sokat tudunk róla: a város a három természetes kikötő köré épült, ide koncentrálódott a kereskedelem, a hajóépítés, a halászat és a bíborfestés. A leletek szerint vegyes föníciai–görög lakosság élt itt: a mindennapi használati eszközök hellén behatást mutatnak, s a görög nyelv mindenütt feltűnik (súlyok, katapult-lövedékek, osztrakonok stb.). A föníciai hagyomány a városépítészeten kívül a textilkészítésben is megmutatkozik (fonalnehezékek, bíborfestő-üzemek). A Trüphón Szeleukida trónkövetelő nevét viselő parittyaköveken görög-föníciai bilingvis felirat olvasható.
A Tel Dor nevű régészeti lelőhelyen először az 1920-as években John Garstang kutatott. Kisebb jelentőségű feltárások az ötvenes évek óta folytak, de 1980 és 2000 között Efraim Stern, a jeruzsálemi Héber Egyetem régésze végezte el a munka oroszlánrészét. Ez volt a modern Izrael történetének egyik leghosszabb ideig tartó és legkiterjedtebb régészeti expedíciója. Tel Dor feltárását 2003-ban Ilan Sharon (Héber Egyetem) és Ayelet Gilboa (Haifai Egyetem) újította fel. 2009. augusztusában véget ért hatodik ásatási idény egyik most közzé tett szenzációja az az 1 cm magas, 0,5 cm széles gemma, amely Nagy Sándor portréját ábrázolja. „Kis méretei ellenére a művész képes volt arra, hogy a makedón Alexandrosz arcvonásainak minden részletét felidézze” — nyilatkozta Gilboa. „A király ifjúnak és energikusnak látszik, kiugró állal és egyenes orral, és hosszú, göndör hajjal, amelyet korona fog össze”. A régészek szerint az Alexandrosz-gemma felfedezése meglepő ezen a vidéken, mivel a görögök számára sohasem számított fontos területnek az ókori Izrael. „Általában az a feltételezés elfogadott, hogy az első osztályú művészek — és bárki is véste a Dórban talált Alexandrosz-gemmát, bizonyosan közéjük kell sorolnunk — elsősorban a görögországi, valamint a nagyobb városokban székelő királyi udvarok patronálásával működtek. Úgy tűnik, hogy a helyi elit még olyan kis városokban is, mint Dór, megengedhette magának a legmagasabb színvonalú művészi alkotásokat.” A gemmát a hellenisztikus korból származó nagy középületben találták a tell déli részén, ami igen fontos a lelet datálása szempontjából. (A legtöbb gemma sajnos a műkincspiacról kerül elő, így megtalálásának körülményei utólag szinte kideríthetetlenek.)
A Tel Dor-i ásatások hivatalos honlapja: http://dor.huji.ac.il/index.html
