A mai Törökország Égei-tengerbe nyúló délnyugati csücskén terült el valaha Lükia tartomány. A gazdag történeti örökséggel bíró római provinciában — csakúgy mint Kis-Ázsia más részein is — a Kr. e. 2. századtól nagy tömegben telepedtek le zsidók. Lükiából eddig ugyan csak két városból kerültek elő zsidó sírfeliratok (Limüra és Tlosz), és zsinagógát még egyáltalán nem találtak. Ez utóbbi nem meglepő, hiszen kis-ázsiai zsinagógaépületre mindössze Priénében és Szardiszban bukkantak a régészek. Most úgy tűnik, előkerült az első lükiai, egyben a harmadik kis-ázsiai zsinagóga. A helyszín: Andriaké (a mai Andriace) újszövetségi szempontból sem érdektelen, hiszen az nem más, mint az ókori Müra kikötője, ahol Pál apostol hajója is kikötött utolsó, Rómába tartó útja alkalmából (Csel 27:5-6). Az Andriaké kikötőjében folyó ásatás vezetője, Dr. Nevzat Çevik, az Akdeniz Egyetem régészprofesszora, azt nyilatkozta az Anatolia hírügynökségnek, hogy szerinte a „zsidó templom” a 3. század körül épült. Çevik szerint mikor Caracalla Kr. u. 212-ben a Római Birodalom valamennyi lakosát polgárjoggal ruházta fel, a zsidók is nekifogtak templomuk felépítésének. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a zsidók szent helyeikkel kapcsolatban az ókorban sohasem használták a pogány ízű „templom” kifejezést, helyette a göröglakta területeken a közismert szünagógé (gyülekezőhely, zsinagóga) vagy a kevésbé ismert proszeukhé (imahely), esetleg a hagiosz toposz (szent hely) kifejezést alkalmazták. A zsinagógaépítésnek nem valószínű, hogy bármi köze lehetett Caracalla rendeletéhez, hiszen a zsidók már azelőtt is vallásszabadságot élveztek a Római Birodalomban. Mindenesetre a 3–5. században birodalomszerte valóban több zsinagóga épült, mint annakelőtte. Çevik így írja le az épület megtalálását: „Mikor először felfedeztük a templomot, nem voltunk biztosak abban, hogy mi ez. De miután tovább folytattuk az ásást, a régészeti leletek, és különösen az első osztályú márványlapok, melyeket ott találtunk, meggyőztek bennünket arról, hogy ez egy zsidó templom.” Az első osztályú márványlapok használata természetesen önmagában nem meggyőző bizonyítéka annak, hogy zsidó zsinagógáról van szó, de a régész azt is elárulta, hogy a leletek között előkerült egy menóra (hétágú gyertyatartó), valamint hagyományos zsidó szimbólumokkal díszített tárgyak is. A nagy feltűnést keltett feltárást izgalommal folytatják tovább a török régészek — remélhetőleg az ókori judaisztikához is értő szakemberek bevonásával. (A képen egy Hadrianus korában épült gabonatároló [granarium] romjai látszanak Andriaké kikötőjében.)