Talán az eddigi leghatalmasabb szőlőprést találták meg, ami a modern Izrael Állam területén régészeti ásatáson eddig előkerült — jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) február 15-én. A késő-bizánci periódusban (6–7. század) készült prés az újonnan épült a Gus Katifból részben erőszakkal kitelepítettek Hafec-Hajim nevű kibucának területén került elő, kb. 40 kilométerre Jerzsálemtől délre. Az ezernégyszáz évesre becsült szőlőprés 6,5 x 16,5 méteres, és különlegessége, hogy nem négyszögeletes, hanem nyolcszög alakú. Uzi Ad ásatásvezető régész (IAA) szerint „itt egy mezőgazdasági terület közepén fekvő 6–7. századi település ipari központjával van dolgunk. A szőlőprés méretei mutatják, hogy kivételesen nagy mennyiségben állítottak elő itt bort, amit nem csak helyi fogyasztásra szántak, hanem exportra: Egyiptomba — amely a borkereskedelem központja volt abban az időben —, vagy Európába. Egy pontosan ilyen szőlőprést tártak fel korábban Askelónban, a Szórek-völgyben most felfedezett préstől húsz kilométerre, így feltehetjük, hogy a két prést ugyanaz az iparos építhette. A kör vagy négyszög alakú prés helyett egy nyolcszögletest épített, aminek nem praktikus, hanem inkább esztétikai okai lehettek.” Az eredetileg 15 x 16,5 méteres giga-szőlőprés egy részét az építkezés során megrongálták. Eli Eskozido, a Szórek-patak Tartományi Tanácsának (Nahal Soreq Regional Council) vezetője mégis úgy nyilatkozott, hogy „A most felfedezett szőlőprés szép is és fontos is, ezért Tartományi Tanács lépéseket tesz annak érdekében, hogy megőrizzék a lelőhelyet, és megnyissák azt a szélesebb nagyközönség előtt.” (Fotó: Associated Press hírügynökség.)
Az Izrael területén talált szőlőprésekről tökéletes összefoglalást nyújt a BibleWalks, amely egyben bemutatja a prések működési elvét is (angol nyelven).
Tulajdonképpen nem olyan nagy újdonság, hogy jelentős szőlőművelés folyt a bizánci korszak végén Syria–Palaestinában (a Bar Kochba-felkelés leverése óta ez a tartomány hivatalos neve), erről tanúskodnak mind a talmudikus források, mint a víz alatti régészeti lelőhelyek. (Lásd az alábbi rövid bibliográfiát.) Az irodalmi források szerint a 3–7. században a tartomány fő bevételi forrását a szemesgabona, az olaj és bor jelentette.
Hezser, C.: From Study-House to Marketplace: Rabbinic Guidelines for the Economy of Roman Palestine. Antiquité Tardive 14 (2006) 39–45.
Kingsley, S.: A Sixth-Century AD Shipwreck off the Camel Coast, Israel: Dor D and Holy Land Wine Trade. BAR International Series 1065. Oxford: Archaeopress, 2002.
Kingsley, S.: The Dor D Shipwreck and Holy Land Wine Trade. International Journal of Nautical Archaeology 32:1 (2003) 85–90.
Kloppenborg, J. S.: The Growth and Impact of Agricultural Tenancy in Jewish Palestine (III BCE–I CE). Journal of the Economic and Social History of the Orient 51:1 (2008) 31–66.
Pastor, J.: Land and Economy in Ancient Palestine. London–New York: Routledge, 1997.
Safrai, Z.: The Economy of Roman Palestine. London–New York: Routledge, 1994.
