A hükszósz főváros, Avarisz (Tell ed-Dab’a) feltárását Manfred Bietak vezetésével az Osztrák Régé­szeti Intézet végzi 1966 óta. A Nílus-delta keleti vidékén (a Bibliából ismert Gósen földjén) a Kr. e. 2. évezredben gazdag vadvi­lág élt, jelentős földművelésről tehát még a Második átmeneti korban, de az Újbirodalomban sem beszél­hetünk. A XII. dinasztiától a Harmadik átmeneti korig igen gazdag leletanyag került elő. A legko­rábbi településnyomra Ezbet Rushdi falunál bukkantak a régészek: ez I. Amenemhat (1963–1934) idején alapított közepes méretű királyi birtok lehetett, egy templommal. A település a XIII. dinasz­tia idejére megnőtt: területe a korábbi 20–40.000 m²-ről 75 ha-ra gyarapodott. Ekkoriban Rowatynak (a két út kapuja) neveték egyiptomi nyelven. Régészeti és antro­pológiai vizsgálatok egyaránt bizonyítják, hogy a település lakói már ekkor is asszimilálódott kanaániták vol­tak. Kees szerint akkor nőtt meg a város jelentősége, amikor az egyiptomiak a Sínai-félszigeten bá­nyászni kezdtek, ill. kiterjedt kereskedelmet folytattak Levantéval. A XIII. dinasztia idején a palo­tát elhagyják, de a település továbbra is lakott, főként kanaáni eredetű lakossággal.

A hükszósz hatalomátvétel idején megháromszorozódott a település mérete (kb. 250 ha). Ekkor kapta az Avarisz, egyiptomi nyelven Hwt-w‘rt (királyi alapítású körzet) elnevezést. A város alapte­rületét tekintve háromszor akkora lett, mint az eddig ismert legnagyobb kanaáni város, Hacór. Ez a hatalmas kiterjedés már önmagában is elegendő bizonyíték arra, hogy Tell ed-Dab’a-t a hükszósz fővárossal azonosítsuk. A hükszószok alatt a kanaáni eredetű kerámia terjed el, és megjelennek az új fémöntési eljárások, a gyapjúért tenyésztett juhok, valamint a lótenyésztés. Az osztrák régészek 2009 elején egy lótemetkezést is találtak, amelyről az a véleményük, hogy a ló a király kedvenc hátasa lehetett. Az egyiptomiak természetesen nem tűrték a sémita hükszószok uralmát. A thébai uralkodók által veze­tett hükszósz-ellenes háború I. Jahmesz idején egyiptomi győzelemmel végződött, s a XVIII. dinasztiával megkezdődött az Újbirodalom kora Flavius Josephus beszámolója szerint Avarisznak hosszú ostroma volt, ami alatt a hükszószoknak sikerült menedékre lel­niük Dél-Palesztina megerősített városaiban. A város a XVIII. dinasztia alatt újra betelepült, ekkor ismét átkeresztelték: ezúttal Peru-Nefernek (jó utazást). II. Amenhotep idejéből minószi freskókat tartalmazó templomépületet is feltártak. Ahmose és Thotmesz uralkodása között (kb. 1500 k.) óriási mennyiségű habkő (pumex) került elő, amit a szantorini (Théra) vulkánkitöréssel hoznak összefüggésbe. (Ez a thérai vulkánkitörés hagyományos datálását látszik megerősíteni.) Ahmose alatt nagyobb égei betelepüléssel lehetett számolni, mert az anyja is innen származott (II. Ahhotep királynő címe: hnwt idbw H3w-nbwt = ’Hau-nebut [égei-szigetek; Eduard Meyer szerint Kréta] partjainak úrnője’). Bietak szerint lehetséges, hogy Ahmose a hükszószok kiűzése után szövetséget kötött a krétai thalasszokráciával.

Irene Forstner-Müller, az Osztrák Régészeti Intézet (ÖAI) kairói kirendeltségének igazgatója november elején adta hírül, hogy Avarisz feltárásakor egy ékírásos babilóni levél töredékére bukkantak, amely bizonyíthatja, hogy kapcsolat állt fenn a nyugati-sémi nyelvet beszélő, feltehetően zömmel az amurrú etnikumhoz tartozó hükszószok és Mezopotámia között. A levél a Hammurapi nevével fémjelzett Óbabilóni birodalom utolsó évtizedeiben íródott (Kr. e. 1600–1550 k.). Manfred Bietak nyilatkozata szerint: „Es handelt sich dabei um das bisher älteste Keilschriftdokument in Ägypten und belegt die unerwartet weit reichenden diplomatischen Beziehungen der Dynastie der Hyksos“. A levél az ókori keleti kronológia összehangolása (szinkronizmusa) szempontjából is nagyon fontos leletnek számít.