A Kinneret-tó (Galileai-tó) és a Jordán találkozásánál felkszik Tel Bet Yerah (Khirbet el-Kerak) hatalmas, eredetileg 30 hektáron elterülő korai bronzkori (EB) erődje. A bibliai régészet atyja, William F. Albright úgy jellemezte a helyszínt, mint amely „talán a legfigyelemreméltóbb bronzkori lelőhely egész Palesztinában.” Az erődöt a Korai Bronzkor egésze alatt (Kr. e. 3500–2300) lakták, és a régészek szerint a lelőhely igen fontos bizonyítékot szolgáltat arra a folyamatra, amelynek során a falusias típusú települések megindultak a városiasodás felé vezető úton Kanaánban. Tel Bet Yerah a környék stratégiailag legfontosabb helyén, fontos utak találkozásánál épült egy termékeny völgyben: erődítési rendszere, városkapui, utcái és házai fejlett várostervezésről vallanak. A monumentális Körkörös Épület (ahogyan a régészek elnevezték), vagyis Bet Yerah gabonatárolója, egyedülálló az ókori világban. A „Khirbet Kerak Áru”-nak (Khirbet Kerak Ware) elnevezett bikróm kerámiát — ahogyan neve is mutatja — először ezen a helyszínen azonosították. A korai bronzkori város hanyatlása után a település egyes részeit a Középső Bronzorban is lakták, majd később a perzsa, hellenisztikus, római, bizánci és iszlám időszakokban is betelepültek. Korábban feltártak itt egy 3. századi római erődöt; egy 4–5. században épült fürdőt; egy 5–6. században épült zsinagógát; és egy 5–7. században működő bizánci templomot.
A települést a Biblia nem említi, ezért nem tudjuk, mi lehetett a hely bronzkori elnevezése. A Bet Yerah megjelölés először a Talmudban fordul elő. A kifejezés jelentése: „a Hold háza”, ami arra utal, hogy a kanaánita város eredetileg a holdistenő kultuszának helyszínéül szolgálhatott. A hellenisztikus korban a várost Philoteriának nevezték, később pedig a Zinbari (arabul al-Sinnabra) név kapcsolódott hozzá. A helyet az utóbbi évtizedekben Kerak néven emlegették, ami arra utal, hogy valaha erőd állt itt, amelynek romjai ma is látszanak. A „Kerak” jelentős szerepet játszott a korai cionista mozgalomban, mivel a Palesztinát betelepítő zsidó „úttörők” (a halucok) előszeretettel kirándultak e természeti szépségekben gazdag tájra.
A Tel Aviv-i Egyetem munkatársai 2003 óta ássák a korábban is sokak által kutatott korai bronzkori települést. A fontos kereskedelmi utak kereszteződésében álló Bet Yerahban már régebb óta sikerült kimutatni az egyiptomi és anatóliai hatásokat, amiről 2008-ban konferenciát is rendeztek. A régészek most egy kb. Kr. e. 3000-ből származó ritka egyiptomi tárgyra bukkantak az ásatási helyszínen. A mindössze négy centiméteres kőlap a Jordán és Kinneret összefolyásánál került elő. A faragott kőlapon archaikus egyiptomi jelek láthatók. A kutatók már korábban is sejtették a leletek alapján, hogy a Jordán-völgy legnagyobb bronzkori település közvetlen összeköttetésben állt Egyiptommal. A mostani leletből arra következtethetünk, hogy a kapcsolatnak sokal nagyobb helyi jelentősége lehetett, mint azt korábban gondolták. A jogart tartó kéz és az ‘ankh-jel egyik korai változata az első ilyen jellegű lelet, amely Egyiptomon kívül valaha előkerült és az Első Dinasztia idejére, a Kr. e. 3000 körülre datálható.
Az idei ásatási idény más érdekességeket is hozott: több fény derült például a bronzkori Bet Yerah északi irányú kapcsolataira, mikor nagy mennyiségű vörös–fekete „Khirbet Kerak Áru” került elő, közte hordozható cseréptűzhelyek, amelyek közül néhányon emberi ábrázolások voltak. Az ásatásvezető Raphael Greenberg (Tel Aviv-i Egyetem) szerint „A tűzhelyekhez nagyon hasonló tárgyakat találtak Anatóliában és a Kaukázus déli részén. A hordozható tűzhelyek többségére szabad téren bukkantak rá, valamilyen tűzzel kapcsolatos tevékenység nyomai is voltak körülöttük.” A kutatók szerint a kerámia használó bevándorolók vagy azok leszármazottai lehettek. (A felső képen az Első Dinasztia-korabeli egyiptomi kőlap látható, Kr. e. 3000 körülről; az alsó képen egy hordozható cseréptűzhely a Khirbet Kerak kultúrából, Kr. e. 2700 k.)
További információ: Tel Bet Yerah Research and Excavation Project
