A galileai Sussitában (Hippos) folyó ásatások tizenegyedik évadján a Haifai Egyetem régészei egy ókori falfreskó nyomaira bukkantak, amely Tükhét, a szerencse/sors görög istennőjét ábrázolta. Az ásatás során egy másik görög istennő, egy Menád csontlapra vésett ábrázolása is előkerült. Arthur Segal professzor nyilatkozata szerint „érdekes, hogy a bizánci időszakban, amikor a kereszténység eltörölte a pogány kultuszokat, két istennő-ábrázolás is előkerült egy magánházban, ami egyértelműen a korábbi pogány hitvilág továbbélését mutatja”. A Mark Schuler (University of Concordia) vezette ásatásokon egy átriumos házra bukkantak, amelyben a régészek szerint egykor a város egyik vezető tisztviselője lakott. A kis udvar közepén egy kút volt, amelynek közelében a Tükhé-freskó előkerült. A koronát viselő fiatal nő a város jólétét és prosperitását testesítette meg az ókori pogányok számára. A szakemberek szerint a római kor végén, valamikor a 3–4. században festhették. Az idei ásatási idényben kezdték meg a város római kori bazilikájának (1-2. század) feltárását. E jelentette egykor a város gazdasági, társadalmi és politikai életének középpontját. Sussitát az i. e. 2. században a Szeleukidák alapították, és a város egészen 749-ig állt fel, amikor egy földrengés romba döntötte. Bét-Seánnal (Szküthopolisz) együtt a „Tízváros” (Dekapolisz ) részét képezte, ahol  lakosság túlnyomó részben pogány volt. Az Újszövetség szerint Jézus is több alkalommal járt a Dekapolisz környékén (Mt 4:25; Mk 5:20, 7:31).

Robert Deutsch, a Tel Aviv-i Egyetem kutatója a The Bible and Interpretation honlapján most közzétett kommentárjában azt állítja, hogy az előző posztban ismertetett karkötő nem ókori, hanem a 20. századi beduinok készítménye, sőt azt a házat, amelyben találták, szintén ők használták. (Lásd az alábbi képet.) Az alábbiakban Deutsch kommentárjából idézünk:

The fact is the excavators found a modern 20^th-century Bedouin bracelet and not a Canaanite bracelet. Ms. Covello-Paran stated that the site was cleaned, deserted, and nothing was found in the rooms. Please listen to her interview. Consequently, this bracelet is the key to the dating of the building as recent. The house is on the surface and was visible before the excavation began. In addition, in a small room (probably under the floor) the archaeologist also found a scarab seal, a bronze toggle pin, and some Canaanite shards of pottery. These finds indicate that the Bedouin house was constructed over a Canaanite burial without noticing it. The scarab, the toggle pin, and various pottery offerings are exactly what one would expect to find in a location of Canaanite burials. Therefore the bracelet dates the building and not the scarab and pottery. This means we can safely state that no new settlements have been discovered in Galilee but merely a single burial site. It also points out the amateur level of the IAA field archaeologist in understanding the site and the finds. Moreover, the IAA Press Office released the news without checking the facts first with a professional or a team of experts. I am curious to see Ms. Covello-Paran's final excavation report. Recently I checked the IAA web site and was unable to find any news item related to the Canaanite bracelet. Perhaps they have reconsidered their claim following my criticism posted on several blogs.

A lelet valószínűleg további kommentárokat fog szülni, amelyeket a későbbiekben is szeretnék a bibliairegeszet.blog.hu olvasóival megosztani.

Az izraelita honfoglalást megelőző periódust a régészeti kronológia átfogóan késő-bronzkornak (Late Bronze Age = LBA, Kr. e. 1550–1200) nevezi. A zsidók által a Vaskor első szakaszára (Iron Age, Kr. e. 1200–1000) meghódított területen korábban a kanaánitának vagy kananeusoknak nevezett népek laktak, akik sajátos késő-bronzkori kultúrával rendelkeztek, amely egyiptomi, föníciai és mezopotámiai elemeket olvasztott magába. A kanaániták fontosabb városait a Biblia is megemlíti, de falvaikról eddig csak igen keveset tudtunk. Ezért is nagy jelentőségű az a Ramat Razimban (a galileai Cfat közelében) folyó ásatás, amelyet az izraeli kormány Közlekedés- és Lakásügyi Minisztériuma finanszírozott. „Ez az első alkalom, hogy egy 3500 éves falut ásunk ki Észak-Izraelben” — nyilatkozta Karen Covello-Paran, aki a kutatást az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) részéről irányítja. „Mindmáig csak a nagyobb városokat tárták fel a térségben, mint pl. Megiddót és Hacórt. Ezen az ásatáson némi betekintést nyerhetünk az északi mezőgazdasági háttérterület mindennapi életébe, amelyről kiderült, hogy az sokkal összetettebb volt, mint ahogy eddig gondoltuk. Úgy tűnik, hogy a Ramat Razim közelében feltárt késő-bronzkori falu Hacór területéhez tartozott, amely tőle 10 km-re északra feküdt, és a kanaánita régió legjelentősebb városa volt.”

A hír tökéletesen illene bármely bulvárújság kacsarovatába: két megkövült lócsonton ékírásos szöveget találtak Kínában. Csakhogy a hír ezúttal igaz! A British Museum ékírás-szakértője, Irving Finkel (képünkön) azonosította az óperzsa szövegeket Kürosz agyaghengerének feliratával. Irving meg van győződve a leletek valódiságáról. Az új felfedezés most alaposan felkavarta az eddigi is az egyik legfontosabb ékírásos leletnek tartott Kürosz-agyaghengerről vallott nézeteket. A Kr. e. 539-ben íródott 22,5 cm hosszú és 10 cm átmérőjű hengert 1879-ben Hormuzd Rassam találta meg Babilón főtemplomának, az Észagilának feltöltésében. A hengert eredetileg minden bizonnyal Babilón városfalának alapozásában helyezhették el. A rögvest Londonba szállított agyaghengert sokan a British Museum történetileg legjelentősebb műtárgyának tartják.

Finkel számára perdöntő érvként szolgált a kínai lócsontok hitelessége mellett, hogy a rájuk írt ékírásos szöveg nem pontosan egyezik a Kürosz-agyaghengerrel, bár nyelvtanilag helyes. Maguk az ékírásjelek is sokat változtak az évszázadok során, és Finkel szerint a csontokon szereplő jelek kevésbé fejlett változatai az agyaghengeren olvasható ékírásjeleknek, a Kürosz-feliraton használt ékjelek kevesebb mint huszadrészét használja fel ez az írás. Az ék alakú jelek vastagabbik végén kis v-formájú bevágás látható, amely az ékírás perzsa formájára lett jellemző később. (A British Museumban őrzött Kürosz-cilinder babilóni nyelven és jelekkel íródott.) „Az írnok, aki a szöveget a csontokra véste, nem a Kürosz-agyaghenger szövegét használta fel, hanem egy másik szövegváltozatot, amely nem Babilónban, hanem valószínűleg Perzsiában íródott” — nyilatkozta Finkel. Ez a perzsiai változat akár kőbe vésett, akár tintával bőrre írt, vagy akár agyagtáblára vetett szöveg is lehetett. Legvalószínűbb, hogy az eredeti tárgyat Kürosz uralkodása alatt küldhették birodalmának legtávolabbi keleti végeire, amely ma Kína területére esik. 

Az egykori filiszteus „ötváros” (pentapolisz) egyike volt Gát, ahol a híres óriás, a Dávid által legyőzött Góliát született. A Tel Aviv-i Bar Ilan Egyetem kutatói a napjainkban héberül Tel Tsafit, arabul Tell es-Safit névre hallgató lelőhelyen megtalálták az egyik filiszteus templom maradványait. (Az Askelón és Jeruzsálem között félúton fekvő Tel Tsafit/Gát az egyik legnagyobb kiterjedésű régészeti lelőhely a mai Izrael területén.) A most felfedezett templomot és a hozzá tartozó rituális tárgyakat a régészek a Kr. e. 10. századra keltezik. Aren Maeir (Bar Ilan Egyetem), aki tizenhárom éve irányítja a Gátban folyó ásatásokat, így nyilatkozott a leletek jelentőségéről: „Legérdekesebb a templom szerkezete, amelynek mennyezetét két központi oszlop támasztja alá. Ez emlékeztet Sámson jól ismert történetére, amely a Bírák könyvében olvasható. Eszerint Sámson halála előtti utolsó hőstettként ledöntötte Dágon isten templomának oszlopát, és az épület maga alá temette őt az ott mulatozó filiszteus főemberekkel együtt.” Maeir hozzátette: a mostani felfedezés azt jelezheti, hogy a Sámson történetében szereplő templom egy valóságosan létező épület volt, mintegy száz esztendővel a most előkerült templomnál korábban. A régész úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy egy hatalmas, a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengés nyomait is sikerült kimutatniuk a Kr. e. 8. századi rétegben: a város falai kártyavárként omlottak össze. Ez valószínűleg az a pusztító erejű földrengés lehetett, amelyről Ámosz könyvének első versében olvashatunk (vö. Zak 14:5). Maeir nyári feltárásai további bizonyítékot szolgáltattak arról, hogy a várost Hazaél, Arám-Damaszkusz királya Joás király idejében elfoglalta és megszállva tartotta (2Kir 12:17). Maeir szerint arra nézve is bizonyítékok kerültek elő, hogy a filiszteusok Kr. e. 1200 körül alapították első településüket Kanaán földjén, bár ezen bizonyítékok mibenlétét a régész nem részletezte.

A mai Izrael területén fekvő kanaánita városok feltárásain már eddig is szép számban kerültek elő ékírásos szövegek — legutóbb egy ilyen felfedezéséről számoltunk be Jeruzsálemben —, ám mindeddig nem találtak olyan táblát, amelyik törvényszöveget tartalmazott volna. Most ez is megtörtént. A jeruzsálemi Héber Egyetem régészei Amnon Ben-Tor (képünkön) és Sharon Zuckerman vezetésével az egykori kanaánita főváros, Hacór ásatásán két, a Kr. e. 18–17. században akkád nyelven írt ékírásos szövegtöredéket fedeztek fel. A fragmentum feldolgozását végző csoportot Wayne Horowitz, a Héber Egyetem kutatója vezeti, aki korábban már megjelentette az Izraelben talált ékírásos szövegek korpuszát. Horowitz szerint az apró töredék a rabszolgákkal szemben elkövetett bántalmazásokkal foglalkozik, és szövege meglepően hasonlít a Hammurapi óbabilóni uralkodó nevezetes törvénykönyvében foglaltakhoz, de a textus bizonyos mértékig utal a Bibliában foglalt talio-elvre is: „szemet szemért, fogat fogért”. A kutatók eddig a „gazda”, „rabszolga” és a „fog” szavakat azonosították teljes bizonyossággal az akkád szövegben. „A kutatásnak ebben a fázisában nehéz megmondani, hogy vajon a szöveget Hacórban írták-e, ahol egy írnokiskola is működött, vagy valahonnan máshonnan hozták ide” — nyilatkozta Horowitz, aki azt is hozzátette, hogy a felfedezés új lökést adhat a Hammurapi-törvénykönyv és a mózesi törvények között már eddig is feltételezett kapcsolatok további kutatásának. A most megtalált két töredék a tizennyolcadik és tizenkilencedik sorszámot viselő ékírásos szöveg Hacórból, amivel a város az eddig talált legnagyobb ékírásos szövegkorpusszal dicsekedhet. A korábban előkerült dokumentumok egyebek mellett rabszolgák és javak szétosztásával, jogi vitákkal, és matematikai műveletekkel foglalkoztak. „Ezek a táblák Hacór közigazgatási és oktatási központ jellegére mutatnak rá a Középső és Késő Bronzkorban” — jelentette ki az ásatás társigazgatója, Amnon Ben-Tor. A Héber Egyetem és az Israel Exploration Society által szponzorált ásatás hamarosan megkezdi egy monumentális bronzkori épület feltárását, ahonnan a régészek további ékírásos táblák előkerülését valószínűsítik.