Ókorfotók: Izrael

Ókorfotók: Szíria

Ókorfotók: Libanon

Bibliai régészet

A blog tárgya minden olyan új régészeti felfedezés, amely valamilyen módon a Bibliával kapcsolatba hozható. Igyekszünk olvasmányosan, de tárgyilagosan, a tudományos objektivitás igényei szerint beszámolni minden újdonságról.

Topikok

alexander jannáj (1) alexandria (1) amulett (1) anatólia (1) aphrodité (1) apokalipszis (1) apostolok (1) askelón (2) asszírok (1) augustus (1) ausztria (1) avarisz (2) babatha archívum (1) babilóni fogság (1) bányászat (1) barlangok (1) bar kochba (2) bar kochba felkelés (1) beduin (1) berüllosz (1) betlehem (1) bet yerah (1) biblia (1) bibliaillusztráció (1) biblia keletkezés (1) bírák (1) british museum (2) bulla (1) codex sinaiticus (1) császárkultusz (1) dániel könyve (1) dávid király (1) dávid városa (2) dekapolisz (2) deuteronomium (1) diaszpóra (5) egyiptom (7) egyiptomi fogság (1) egyiptomi jelképek (1) ékírás (4) ékszer (2) elah (2) első templom (1) első zsidó háború (1) el yehudiye (1) epigráfia (11) ereklye (1) erődítmény (1) eszarhaddon (1) exodus (1) ezékiás (2) ezékiel (1) fáraó (1) feltámadás (1) filiszteusok (2) flavius josephus (2) fönícia (1) föníciai vallás (1) freskó (1) frigyláda (1) gadara (1) galilea (3) galileai tó (1) garizim hegy (1) gát (1) gihon (1) gihon forrás (1) görög (1) gósen (1) graffiti (1) hacór (1) hadrianus (1) hadtörténet (1) halászat (1) hamisítás (2) hammurapi (2) hanan eshel (1) har (1) hasmoneusok (1) héber (4) héber nyelvemlék (2) héber pecsét (1) hellenisztikus kor (1) heródes (1) hipposz (2) holt tengeri (1) honfoglalás (1) horvat kur (1) hükszószok (2) hurbán (1) ima (1) irak (1) írástörténet (7) israel museum (1) jebuzeus (1) jeremiás könyve (1) jeruzsálem (14) jézebel (1) jézus (7) jokneám (1) józsef (1) kanaán (6) karkom (1) kedes (1) kiállítás (1) kiállításkritika (2) kiemelt (6) kína (1) kionulás (1) királyság (1) kis ázsia (1) könyvajánló (2) könyvismertető (1) korai bronzkor (1) krisztus (1) kürosz (2) leontopolisz (1) lmkl pecsét (1) lód (1) lótemetkezés (1) madaba mozaik (1) magdala (1) mágia (1) makkabeusok (1) második templom (1) maszada (1) messiás (2) méz (0) mezőgazdaság (2) mikve (1) mozaik (1) mózes (1) müra (1) nabukodonozor (1) názáret (1) negev (1) nekrológ (1) nero (1) numizmatika (2) óbabilóni birodalom (1) ódeion (1) oltár (1) omrit (1) oniász (1) oplontis (1) orvoslás (1) osszárium (1) osztrakon (3) pál apostol (1) pannonia (1) papirusz (1) pecsét (1) pecsételt korsófül (1) pénzek (1) perzsák (2) pogány vallás (2) pompeii (1) poppaea (1) priéné (1) proto sínai (1) ptolemaidák (1) qumráni tekercsek (1) rabbi akiba (1) ramat rahel (1) régészet (23) római hadsereg (1) római villa (2) salamon (1) salamon ítélete (1) saul (1) shaaraim (1) siloám (1) siloám medence (1) sínai hegy (1) sinai hegy (1) siratófal (2) sisera (1) sodoma (1) szamaritánok (0) szamaritán vallás (1) szépművészeti múzeum (1) szerződés (1) szidón (1) szórek völgy (1) szuszita (2) taharka (1) tekercsek (1) tell (1) tell tayinat (1) tel rehov (0) templomhegy (3) templomosok (1) templom tekercs (1) tengeri népek (1) timna (1) tirháka (1) törvénykönyv (1) tükhé (1) turini lepel (1) újszövetség (2) vallástörténet (1) vezúv (2) vízvezeték (2) víz alatti régészet (1) zarándoklat (1) zsinagóga (5) Címkefelhő

A Turini lepel — valóban Jézusé?

2009.12.20. 23:01 | Grüll Tibor | 2 komment

Címkék: régészet jeruzsálem turini lepel


Azóta, hogy a római katolikus egyház egyik legféltveőrzöttebb ereklyéjét, a Turini leplet 2000-ben közszemlére tették (lásd „Lepeltörténelem” című keretes összeállításunkat), nem sokat hallottunk a Torinóban őrzött kegytárgyról. Idén azonban újra bebizonyosodott, hogy a sokak által misztikus eredetűnek vélt lepel körül nem sokáig tud ülni a hallgatás csendje. Először 2009 július végén egy Tierry Castex nevű tudós hívta fel magára azzal a figyelmet, hogy egy 1978-ben már elhangzott állítást ismételt meg: a Turini leplen héber betűkkel, arámi nyelven a „A zsidók királya” felirat olvasható. A hír nem nagyon hozta lázba a tudós világot, mivel ismét hiányoztak a bizonyítékok — leginkább a nagy felbontású képek az írásról. A bejelentést annál lelkesebben üdvözölte a Vatikán: XVI. Benedek pápa nem is késett kijelenteni, hogy jövőre feltétlenül tiszteletét teszi a Lepelnél. 2009 novemberében Dr. Barbara Frale, a Vatikáni Titkos Archívumok római katolikus vallású kutatója bejelentette, hogy görög, héber és latin nyelven, szabad szemmel nem látható írással írt „halotti bizonyítványt” is felfedezett a Turini leplen. Az írás lepelre történő feljegyzésére azért volt szerinte szükség, mert az akkori zsidó temetkezési szokások szerint a családtagok csak egy évvel a temetés után térhettek vissza a sírhoz — miután a test lebomlott —, így a közös sír esetében szükséges volt a holttest azonosítása. Frale a szöveget így rekonstruálta: „Tiberius császár uralkodásának tizenhatodik évében a Názáreti Jézus, akit kora este vettek le [a keresztről], miután egy római bíró halálra ítélte, mert egy zsidó bíróság bűnösnek találta őt, átadatott a temetés céljából, melynek végrehajtására családja csak egy teljes év letelte után kapott engedélyt.” Sajnos azonban — vélekednek a bibliatudósok — ha mindez igaz lenne, és az írás (amelyről szintén nem láttunk eddig hiteles fotókat) valóban ott állna a leplen, még ez sem bizonyítaná azt, hogy a Turini lepelbe Jézus Krisztus testét csavarták, mivel a leírás több ponton is ellentétben áll az evangéliumok tudósításaival!

 

Az igazi szenzációt keltő bejelentésre azonban csak 2009 december közepéig kellett várnia a nagyközönségnek. A jeruzsálemi Akeldamán — a Hinnom-völgy alsó részén, a Mt. Zion lábánál, amely terület régóta ismert első századi temetőjéről — 2000 óta vizsgáltak különböző tudományszakokat képviselő tudósok egy sírt, amelyben húsz, mészkőből készült osszárium került elő. A ládikákban az elhunytak csontjai mellett textildarabokat is találtak. Ez önmagában véve is régészeti szenzációnak számít, mivel első ízben fordult elő, hogy egy halotti lepel maradványaira Jeruzsálemben bukkantak rá. A levegő viszonylag magas nedvességtartalma ugyanis itt nem kedvez a szerves anyagok túlélésének. (A Júdeai-hegység száraz barlangjaiban, például Qumrán környékén is már szép számban találtak textilmaradványokat.) A Héber Egyetemen végzett mitokondriális DNS-vizsgálatok célja elsősorban az volt, hogy kiderítsék az elhunytak rokonságát. A kutatók azonban két személy csontjaiban is megtalálták a Mycobacterium tuberculosis (TBC) és Mycobacterium leprae (lepra) kórokozóit. A személyt Kr. u. 1 és 50 között temették el, és a sír kidolgozása, valamint az osszárium díszítése alapján gazdag lehetett. A koponyán előkerült hajat is megvizsgálták, amely rövidre vágott, tiszta és tetűmentes volt — vagyis a TBC és a lepra az ókori Jeruzsálem tehetősebb polgárait sem kímélte. Egyébként ez a legkorábbi eset, hogy a leprát sikerült régészetileg azonosítani, de a sír mégsem ezért, hanem a halotti lepel maradványai miatt került a figyelem középpontjába. A leplet ugyanis kettős szövéssel (two-way weave) készítették, nem pedig zsávolyszövéssel (twill weave), amellyel a Turini leplet szőtték, s amelyről a szakértők véleménye az, hogy ezt a szövésmódot csak a középkorban találták fel. Az akeldamai osszáriumban talált szövetmaravány Shimon Gibson ásató régész szerint tehát a Turini lepel késői keletkezését támasztja alá.

 

Mint ahogyan azt korábban a Hetek című hetilapban írt cikkemben is megemlítettem (A leleplezett lepel), a Turini lepel és Jézus halotti leplének azonosítása több szempontból is kétséges. Az első mindjárt a lepel alakja: az evangéliumokban mind Lázár feltámasztásának történetében, mind Jézus sírba helyezése és feltámadása esetében afféle „fáslikról” (keiria) beszél a görög szöveg. Egyvégből szövött lepelről szó sincs! A másik probléma a szemekre helyezett két érem. Ezek ugyan valóban Tiberius-kori veretek — mégpedig meglehetősen ritkák —, a szemekre helyezett pénzérme azonban kifejezetten pogány temetési szokás: a görögök és a rómaiak hite szerint az Alvilág révésze, Kharón, csak pénzért hajlandó átszállítani az elhunytak lelkeit a Sztüxön. Bár két alkalommal (Jerikóban és Jeruzsálemben) zsidó osszáriumokban is találtak pénzérmét, ezek minden esetben szadduceus temetkezésekhez köthetők. (Közismert, hogy a szadduceusok alkották a zsidó társadalom leghellenizáltabb rétegét.) Aligha valószínű, hogy a Jézus testét sírba helyező istenfélő zsidó asszonyok — valamennyien a Mester tanítványai — ehhez a görög–római szokáshoz folyamodtak volna. A harmadik probléma, hogy a Turini leplen látható férfi vállig érő nagy hajat visel. A lepel „hívei” ezzel kapcsolatban általában azt szokták válaszolni, Jézus nazireus volt, vagyis nem szabadott nyiratkoznia. A Mózes negyedik könyvében olvasható „nazireusi törvény” valóban úgy rendelkezett, hogy a nazireusi fogadalmat tevő férfiaknak megtiltja a szőlő termésének fogyasztását. A bibliai Jézus azonban semmiképpen sem lehetett nazireus, hiszen kortársai éppen azzal vádolták, hogy „nagyétkű és részeges”. Jézus csak az utolsó pászkavacsorán — éppen borivás közben — jelentette be tanítványainak, hogy nem iszik többet a szőlőtő terméséből: „mind ama napig, amíg újra iszom azt veletek az én Atyámnak országában”. Mint tudjuk, a Názáretit másnap dél körül feszítették keresztre. Aligha valószínű, hogy a nazireusi fogadalom és az eltemettetés között eltelt nem egész 24 óra alatt ekkorára nőtt volna a haja

 

 

Lepeltörténelem

 

1349   

 

Geoffrey de Charny francia kereszteslovag levelet ír VI. Kelemen pápának, amelyben közli, hogy Szűz Mária tiszteletére templomot akar építeni a franciaországi Lireyben, ahol a birtokában lévő leplet is el akarja helyezni. (Egyes feltevések szerint Konstantinápolyban jutott hozzá.)


1355   

 

Lireyben először teszik közszemlére a leplet, amelyet számos zarándok keres fel. Az alkalom emlékére érmet is vernek. Henrik püspök, aki nem hiszi, hogy a lepel valódi lenne, véget vet a zarándoklatnak és kegytárgyat elrejtik.

 

1389   

 

Pierre d’Arcis Troyes-i püspök VII. Kelemen ellenpápához fordul, hogy engedje meg a lepel bemutatását Lireyben. Szerinte az ereklye eredeti.

 

1390   

 

VII. Kelemen megtagadja a kérést, és kiátkozás terhe alatt megtiltja a püspöknek, hogy bárkinek beszéljen a lepelről.

1443–1460   

 

Lirey kanonokja és a környék földesúrnője, Margaret de Charny pereskednek a lepel miatt. Az asszony haláláig többször is kiállítja a leplet, mit sem törődve az egyházi átokkal.

1465   

 

I. Lajos savoyai herceg halála. Egy-két évtizeddel későbbi krónika szerint a herceg legnagyobb érdeme, hogy Savoya számára megszerezte a leplet. Utódja, IX. Amaedeus 1502-ben a Chambéry-i Sainte Chapelle-ben megalapítja a lepel kultuszát. A kápolna leégése után a klarissza apácák kijavítják a lepel sérüléseit.

1471–1483   

 

A lepel átkerül Chambéryból Vercellibe, onnan pedig Torinóba. További útja: Torinóból Ivreába, onnan Moncalieribe, onnan vissza Ivreába, onnan ismét Chambérybe, Susa, Avigliano, Rivoli után Pineroloba.

1483   

 

A Chambéry-i Sainte Chapelle sekrestyése leltárában megemlíti a leplet, amit „egy vörös selyem drapériába csomagoltak, és egy karmazsinnal bélelt, ezüst szegecsekkel kivert, arany kulccsal záródó dobozban őriznek”.

1502   

 

Ausztriai Margit savoyai hercegnő kérésére a lepel végleges otthonra lel a Chambéry-i vár királyi kápolnájában.

 

1509   

 

Lievin van Latham flamand ötvös ezüstből készít új ládikát a lepel számára.

1532   

 

Tűzvész pusztít a Sainte Chapelle-ben. Az ezüst ládika teljesen összeég, s bár az olvadt ezüst egy cseppje az összehajtogatott lepel sarkát kiégeti, maga a szövet lényegében nem károsodik. (A tűzvészt Rabelais is felemlegeti a Gargantuában, azt híresztelve, hogy a lepel megsemmisült.)

1535   

 

Savoyt francia csapatok szállják meg. III. Károly és családja elhagyja Chambéryt. A lepelt Piemontba viszik és még abban az évben kiállítják Torinóban. A következő néhány száz évben a szent lepel lesz Torino „védelmezője”.

1694   

 

A leplet a Guarini kápolnába viszik, ahol a következő háromszáz évben őrzik.

1868   

 

A tudományos vizsgálat kezdete: Monsignor Gastaldi, Aluzzo akkori püspöke, később torinói érsek megméri a lepel nagyságát (410 x 140 cm).

1898   

 

Secondo Pia, egy amatőr olasz fényképész készíti róla az első felvételt.

1939   

 

Az első nemzeti kongresszus a torinói lepelről. A háború alatt a leplet egy Nápolytól északra fekvő bencés kolostorban rejtik el.

1946   

 

A lepel visszatér a torinói királyi kápolnába.

1959   

 

A Centro Internazionale di Sindonologia megalakulása Torinóban.

1969   

 

Elkészülnek az első színes felvételek a lepelről.

1972   

 

Egy ismeretlen személy a tetőn keresztül behatol a Királyi Kápolnába, és megpróbálja elégetni a leplet, amiben semmi kár nem keletkezik a háború alatt neki készített azbeszt védőtakaró miatt.

1973   

 

A lepel első bemutatása a televízióban. Több tudós is lehetőséget kap a lepel közvetlen vizsgálatára. Még ugyanabban az évben mintákat vesznek a lepel különböző részeiről tudományos vizsgálat céljából.

1978   

 

A lepel torinói tartózkodásának 400 éves évfordulója alkalmával öt héten át 3,5 millió ember látja a relikviát, köztük Karol Woytila kardinális, aki hamarosan II. János Pál néven foglalja el a pápai trónt. Ugyanabban az évben öt napon át több ezer fotót és röntgenfelvételt készítenek a lepelről.

1988   

 

Az első vérminták kivétele a lepelről. Ugyanabban az évben egy arizonai laboratóriumban C14-es radiokarbon módszerrel i. sz. 1350-re teszik a lepel keletkezését. Ugyanezt erősíti meg egy oxfordi laboratórium hasonló vizsgálata is.

1989   

 

Újságírók kérdésére válaszolva II. János Pál megerősíti, hogy a lepel eredeti relikvia, holott korábban a torinói püspök már elismerte a radiokarbon vizsgálatok eredményeként, hogy a lepel „középkori hamisítvány.”

1997   

 

Tűz üt ki a Guarini kápolnában, amely a lepel biztonságát is fenyegeti.

2000

 

Az augusztus 26. és október 22. között a jubileumi év alkalmával közszemlére tett leplet 2,5 millióan látták.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

katolnai 2009.12.25. 18:07:58

Kedves Tibor!
Magam is foglalkoztam már a lepel 'furcsaságaival' és ha nem bánod, ha nem untatlak, és ha nem olvastál róla, akkor ideírnám:

Dr. John Jackson, Colorado Egyetem munkatársa és felesége már évek óta harcolnak a Turini Lepel újjáértékeléséért ill. újboli vizsgálatáért. John Jackson aki műszaki végzettsége mellett, elvégezte a Santa Fé-i Kollégium vallástudomány szakát, hithű katolikus és elképzelhetetlennek tartja a lepel hamisságát. Felesége Rebecca Jackson ortodox zsidó családból származik és szélsőséges vallásnevelésben részesült, így hát nem csoda, hogy otthagyta zsidó hitét egy szép nap és fanatikus katolikussá vedlett át. Férjével járják az országot/világot, keresztény közönségnek (pénzért) tartják magas szintű előadásaikat, hogy a lepel vizsgálat valójában érvénytelen, mert a kapott minták a lepel 'elszennyezett' részéből származtak, ahol a magas szénmonoxid tartalom miatt nem lehetett hiteles eredményeket kapni. Rebecca asszony tovább színesíti fergeteges előadásaikat kiemelve a lepel 'zsidó' aspektusait, ami már tényleg a vallástudomány teljes kicsúfolása.
Ezek ketten létrehozták a kizárólag vallás fanatikusokból álló Shroud Science Group ( Lepel Tudományok Szervezete) elnevezésű gittegyletüket, és most erőteljesen követelik a Turini Lepel újravizsgálását a Colorado Egyetem égisze alatt, természetesen Jackson úr irányítása alatt. Jacksonnak eddig 21 tanulmánya jelent meg a lepelről: az egyik bombasztikusabb a másiknál és a Los Angeles Timesnek nem rég így nyilatkozott: „Ha Jézust szereted, akkor miért ne akarnád bebizonyítani, hogy földünkön létezik egy tárgyi lelet, ami személyesen őhozzá tartozott.”

Üdv Katolnai

Bummer 2010.01.19. 17:35:08

Nos, a turini lepel történetének az első pontja az 12. század végén keletkezett Pray-kódex kellene, hogy legyen. Különösen egy magyar blogon.
www.shroudstory.com/faq-pray-manuscript.htm