Vargyas Péter (1950–2009) az Ókori Kelet történetének nemzetközileg elismert professzora volt. Kutatásának középpontjában az Ókori Közel-Kelet gazdaságtörténetének problémái álltak. Nemzetközi elismerést szerzett ártörténeti és piactörténeti kutatásaival. Átalakította az Ókori Kelet pénzhasználatáról korábban ismert képet. Ezeket az eredményeket számos nemzetközi konferencia meghívottjaként ismertette a szakmai közönséggel. Ennek köszönhetően egy évig az Amerikai Egyesült Államokban, a Stanford University Ókortörténeti intézetében kutatott és tanított. A Pécsi Tudományegyetem Ókortudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi tanáraként 2009. október 22-én tragikus hirtelenséggel hunyt el budai lakásában.
Minden kedden együtt utaztunk Pécsre. Több évig közös szobát használtunk. Majd minden előadásomra beült, amit utána megvitattunk. Számos előadás és szeminárium témáját ő javasolta nekem (Bevezetés az Ó- és Újszövetségbe; Bibliai régészet; Ókori városok—ókori civilizációk), amit örömmel elfogadtam. Élvezte a tanszék új tankönyvsorozatának beindítását, még ha a közel egy éves csúszás miatt folyton vitatkoznia is kellett a kiadóval. Tele volt tervekkel, most épp egy lyoni gazdaságtörténeti konferenciára készült. Egy cikket adott le a méd királyságról az American Journal of Archaeology-nak, s az erre adott opponensi válaszokat rágta át újra és újra. Tervezte a Perzsa Birodalomról szóló tankönyv megírását az általa szerkesztett Élő Ókor sorozatba. Tudósként, tanárként és tanszékvezetőként is igazi példakép volt. Mindekit valós értékén tudott kezelni. Nem irigykedett, nem könyökölt, nem basáskodott. Sőt, talán néha túlságosan is demokratikus volt, mindekit meghallgatott, s igyekezett a különböző véleményeket beépíteni döntéseibe. Még azokkal szemben is objektív tudott maradni, akik igaztalanul bántak vele. A „magas tudomány” (az egyetlen tudomány) elkötelezettje volt, amit nemzetközi szinten is sikerrel művelt. Számos konferenciaelőadás, ösztöndíj és tanulmány bizonyítja ezt a világ legtekintélyesebb egyetemein, szakmai folyóirataiban. Jeruzsálemben, az Albright Intézetben éppen elkerültük egymást. Ő ment, én jöttem. Mikor az igazgató, Seymour Gitin egyszer a lépcsőfordulóban megkérdezte: „Aztán hol tanítasz?” azt válaszoltam: „University of Pécs”. A nagydarab, mackós Gitin elmosolyodott: „Ahhh, Peter Vargyas, Peter Vargyas, a good friend of mine…” Ezt sem fogom soha elfelejteni. — Felfoghatatlan, hogy Péter nincs többé. Felfoghatatlan, hogy egy gaz, ostoba és pitiáner szerencsétlenség végzett vele, és szeretett feleségével, Évával. Kevesebbek vagyunk nélkületek. És még fel sem fogtuk, mit vesztettünk, hiszen mindez pénteken történt. Felfoghatatlan.
evica920 · https://kekrozsabiborviragblogja.blog.hu/ 2009.10.30. 14:31:08
Nekem sajnos nincs rá szavam, hogy kifejezzem amit érzek.. még nincs..
De minden tanítványa nevében köszönöm!
(Lövey-) Varga Éva