Egy szépen kidolgozott pogány oltárt találtak Askelónban, ahol az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) felügyeli a Barzilai Kórház-komplexum bővítési munkálatait. Az egyik helyiség építése során egy rendkívüli lelet látott napvilágot: a gránitkőből készült, bikafejekkel és babérfüzérekkel díszített oltár, amely a római korra (Kr. u. 1–2. század) datálható, az egykori temető közepén állt. Yigal Israel, az IAA askeloni körzetének régésze szerint „a lelet megerősíti a feltételezést, hogy egy pogány temetővel van dolgunk. Az oltárt 60 cm magas, bikafejek díszítik, melyeket babérfüzérek kapcsolnak össze. Az összes füzér illetve bikafej közepén egy szíj figyelhető meg. A babérfüzéreket szőlőfürtök és levelek ékesítik. Az ilyen típusú oltár füstölőoltárként funkcionált a római korban: általában a római templomokban állították fel őket, ahol a látogatók illatszereket, elsősorban mirhát és tömjént égettek rajtuk, miközben isteneikhez imádkoztak. Ma is láthatóak még az égetés nyomai az oltáron. Feltételezhetően egy család adománya volt, amely Askelón temetőjébe hozatta azt.” Yigal Israel arról is beszámolt, hogy a régészeti munkálatok során családi sírboltok illetve egyének elhantolására szolgáló sírüregek maradványait tárták fel. Ezenkívül egy nagyméretű, díszes fedéllel ellátott mészkőszarkofágot is találtak. Ez utóbbi magassága 80 cm, szélessége 60 cm és hosszúsága 2 m. A szarkofágnak azon a végén, ahová az elhunyt feje került, a követ belül elég magasra faragták, amely így mintegy párnára emlékeztet. Egy római oltár felbukkanása Askelónban semmiképp sem nevezhető szenzációnak. A település a bibliai időkben a filiszteus „ötváros” (pentapolisz) egyike volt, s bár Nabukodonozor Kr. e. 605-ben lerombolta, a hellenisztikus korra újra jelentős kikötővé fejlődött. Ide húzódott vissza Kleopatra Kr. e. 49-ben, és itt született Nagy Heródes. Az alexandriai Philón — mikor életében egyszer felment Jeruzsálembe — ugyncsak megállt itt, és megcsodálta a város Aphrodité-templomát és annak galambjait. Valószínűleg ez utóbbi szentély működésével függhet össze, hogy Simeon ben Szetah, a Szanhedrin farizeus elnöke (Kr. e. 1. század) egyetlen napon nyolcvan „boszorkányság” vádjával elítélt askelóni nőt végeztetett ki.