Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a Golán-fennsík és Galilea határán elterülő Hipposban (héber nevén Szuszita) egy római katona szöges szandáljának nyomát találták meg régészek. A feltárások most újabb sikert hoztak: Aphroditénak, a szerelem görög istennőjének három agyagszobra bukkant elő. A művészettörténetben „Szégyenlős Venusnak” (Venus pudica) nevezett szobortípus eredetijét a Kr. e. 4. században élt athéni szobrászművész, Praxitelész alkotta, hogy az ókori világ egyik leghíresebb Aphrodité-kultusztemplomát díszítse vele Knidoszban. A szerelem istennője rendkívül népszerű volt a pogány világban, így természetesen a rómaiak által pogánnyá tett Syria–Palaestinában is. Elég, ha csak arra utalunk, hogy a hagyomány szerint a jeruzsálemi Szent Sír-templom helyén is egy Hadrianus által épített Aphrodité/Venus templom állt, amit Helené császárnő leromboltatott. A másik pogányok lakta palaestinai városban: Scythopolisban (Bét-Seán) 1993-ban szintén előkerült egy embernagyságú márvány Venus-szobor, amely a helyi fürdőt díszítette. A Heródes által Augustus tiszteletére a galileai Omritban épített templomban is találtak egy Aphroditénak címzett fogadalmi feliratot. A Haifai Egyetem Zinman Régészeti Intézetének munkatársai: Arthur Segal és Michael Eisenberg a tizedik ásatási idényüket töltötték 2009 nyarán Hippo–Szuszitában. Segal professzor így nyilatkozott a mostani lelet jelentőségéről: „Aphrodité a szerelem istennője volt, de éppúgy a termékenységé és a gyermekszülésé is. A terhes asszonyok a könnyű szülés reményében áldoztak neki, a fiatal lányok pedig abban a reményben, hogy megtalálják életük szerelmét.” Gyakran inkább virággal, mint állatokkal áldoztak neki. A templomban azután otthagyták fogadalmi tárgyaikat, a gazdagabbak valamilyen értékes anyagból készült — leggyakrabban magát az istenszobrot ábrázoló — figurát, a szegényebbek ugyanezt cserépből. Ilyen ex-voto szobrocskákat százszámra készítettek és árultak a templomok közelében.
Idén egy másik jelentős középület is előkerült Szuszitában: az ódeion, vagyis „dalszínház”. Ez egy kisebb méretű, fedett, félkör alaprajzú színházépület volt, ahol körülbelül hatszáz ember foglalhatott helyet. A régészek szerint először találtak ilyet Izrael területén, ez azonban nem helytálló, mivel Aphekban (Antipatrisz) már előkerült egy ódeion. A Római Birodalom területén minden valamit is magára adó pogány városban volt színház és ódeion (a leghíresebbeket Athénban, az Akropolisz alatt látni), amely utóbbiakban énekesek, táncosok, zenészek és költők léphettek fel válogatott műértő közönség előtt.
