A szenzációkra mindig éhes világsajtót újabb „misztikus” régészeti felfedezés tartja lázban. A tekintélyes Der Spiegel egyenesen a „Nílusi Szent Grál kehely” megtalálásáról értekezett a múlt héten. Mindennek oka: Frank Goddio búvárrégész, aki 15 éve kutatja Alexandria kikötőjének elsüllyedt régészeti maradványait, most egy olyan csészét hozott a felszínre, amelyre a Khrésztosz nevet karcolták be. Sokan a Krisztusra vonatkozó legkorábbi régészeti leletet szeretnék látni a pohárkában.
A Der Spiegel egyébként azóta elismerte, hogy árnyékra vetődött. A poháron olvasható görög szöveg megfejtése ugyanis javában tart még, egyelőre nincs egyértelmű magyarázata a rejtélyes szövegnek. Persze akadnak olyanok is, akik Krisztus nevének hallatára azonnal hamisítással vádolták a búvárrégészt. Való igaz, a Frank Goddio és csapata által a Kr. e. 2. és Kr. u. 1. század közé datált tárgy sem a kutató internetes naplójában, sem az általa nyáron rendezett, és most november közepéig meghosszabbított madridi kiállításon („Egyiptom elsüllyedt kincsei”) nem szerepel, így többen azt a feltevést is megkockáztatták, hogy ügyes hamisítványról van szó. Ezt személyesen kétlem. A hamisítványok „pszichológiája” ugyanis rendkívül primitív: mindig hagynak egy-két jelet, nyomot, amin a megfejtés elindulhat, és végül is oda lyukad ki, ahová a hamisító akarja. Ennél a pohárnál azonban számos kérdés merül fel, amelyre – úgy tűnik – egyelőre nincs válasz.
A csésze közepén körben végifutó, nagyon szép kurzív betűkkel bekarcolt görög írás (amely nagyon is lehetséges, hogy a Kr. u. 1. századból való) tisztán olvasható: DIAKHRÉSZTU(H)OGOISZTAISZ (természetesen a szöveget itt magyar átírásban, kiejtés szerint írtuk le). A szenzáció természetesen a DIA KHRÉSZTU szó előfordulása, amely miatt a világsajtó máris mint a „Krisztusról szóló legkorábbi híradásról” emlékezik meg a pohárról. Csakhogy a szöveg tovább is folytatódik, és itt egyelőre megáll a tudomány. Mit jelenthet a (H)OGOISZTAISZ kifejezés? A görögben a HO GOÉSZ varázslót, mágust jelent, így máris megjelentek a médiapiacon az olyan szenzációhajhász cikkek, amelyek bizonyítottnak vélik, hogy „Krisztus mágus volt”. De a szöveg nem ezt jelenti. A DIA KHRÉSZTU egyértelműen megfejthető: „Khrésztoszon/Krisztuson át; Khrésztoszon/Krisztuson keresztül”, amely után a (H)O GOISZ értelmezhető ugyan úgy is: „aki mágus/varázsló”, de akkor mit kezdjünk a fennmaradó TAISZ kifejezéssel? (Ez önmagában egy nőnemű névelő többes szám részes vagy elöljárós esete. De hiányzik mellőle a főnév.)
Több kutató felhívta arra a figyelmet, hogy a Khrésztosz nemcsak Krisztusra vonatkozhat. Az első században bevett görög férfinév volt a „hasznos, derék” jelentésű Khrésztosz, amely tehát bárki mást is jelenthet. Hangsúlyozom: önmagában a Khrésztosz név megfejtése nem old meg semmit, hiszen az egész feliratot nem tudjuk általa értelmezni! Ráadásul a feliratot az azt hordozó tárgytól sem szakíthatjuk el, azt vele együtt kell értelmeznünk! (Az edényfeliratok túlnyomó része vagy a tulajdonosra, vagy az edény tartalmára utal.) Az epigráfiai kérdéseket tárgyaló currentepigraphy.com internetes portálon egy német kutató vetette fel azt az érdekesnek tűnő lehetőséget, hogy itt egy boroscsészéről vagy orvosságot tartalmazó pohárról van szó, mivel a DIAKHRISZTON kifejezés (így, egybeírva) korabeli orvosi szövegekben is előfordul, „kenőcs” értelemben. Szerinte a GOISZT rövidítés a körülbelüli súlyra utalna, az utána álló betűk pedig a grammsúlyt fejeznék ki számokban. (Elmélete most áll részletes kidolgozás alatt.) Mások azt vetették fel, hogy a megfejtetlen GOISZTAISZ szó a görög GEUSZTÉSZ alakváltozata, amely „kóstolót” jelent, ez esetben a poháron szereplő Khrésztosz nevű pasas foglalkozásáról lehet szó.
Természetesen ennél sokkalta tetszetősebbek a misztikus, vallási magyarázatok. Maga Goddio is, mikor a kamerák kereszttüzében kiemelte dobozából a tárgyat, azt magyarázta, hogy a csészét varázslásra használták, amelyet Krisztus nevében űztek. Több kommentátornak rögtön „beugrott” az Apostolok cselekedetei 19. fejezetében olvasható jelenet: Szkéva fiai, a vándorló zsidó exorcisták „Jézus nevében, akit Pál hirdet” próbálták kiűzni az emberekből a démonokat. (A történet időpontja ráadásul nagyjából megegyezik a pohár feltételezett datálásával.) Végezetül – tudom, hogy nem lesz népszerű a következtetésem – azt tanácsolom, hogy „várjuk ki a történet végét”. Mielőtt a Krisztusra vonatkozó szenzációs felfedezésként tálalnák az alexandriai csészét, várjuk meg a görög epigráfusok véleményét a kérdésben. A szöveg jelentésének kérdésében ugyanis még nem mondták ki a végső szót!
